Tizenegyedik fejezet

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy ennyi ideje nem írtam már, ennek a suli az oka, mostanában nagyon sokat kellett tanulnom, szinte semmire nem volt időm. Most is csak egy rövidebb részt tudtam hozni, de remélem, azért elnyeri a tetszésetek!

XOXO, Caroline :)

Elena

Robert bulija tényleg olyan volt, mint egy igazi parti a divatvilágból. Egy este alatt megtudtam minden érdekes pletykát, kibeszéltük a már lefutott kollekciókat, eszünkbe véstük a csiszolatlan gyémántokat, és mindeközben folyt az alkohol.

Másnap reggel kiadós zuhannyal indítottam, ugyanis a hajamnak olyan szaga volt, akár egy romkocsmának. Én magam nem dohányzom, de a társaság nagy része igen, a lakásban a folyamatos szellőztetés ellenére is vágni lehetett a füstöt. Ahogy a meleg vízsugár jólesően permetezte a bőrömet és elöntött a trópusi gyümölcsös tusfürdőm finom illata, helyreraktam az összekeveredett emlékdarabkákat. Sajnos a vodkamartini a másik gyengém a sangria mellett. 

Tudtam például, hogy kaptam Zayn-től egy SMS-t, de hogy mit tartalmazott és mit válaszoltam rá… Szóval, fürdés és hajmosás után kotortam valami reggelit és fejfájáscsillapítót és a konyhaasztalnál ülve átnéztem az üzeneteimet.

-Basszameeeeeeg… - motyogtam. 

Hogy jutott eszembe mi chico bonitonak szólítani Zayn-t, főleg miután gyakorlatilag lesmároltam? Habár sokkal szebben hangzik, mintha angolul írtam volna ugyanezt. Remélem értette. Bár miért ne értette volna? Elvégre nem sötét, mint az éjszaka. Mellesleg úgy emlékszem, akkor már csempésztem spanyol kifejezéseket a beszédembe. Mindig ez van, ha nem vigyázok a piával. Az azért megnyugtató, hogy minden valószínűség szerint nem történt semmi olyan, ami miatt szégyenkeznem kéne. A téma masszívan divat volt, Veronica pedig óvatos duhajként nem döntötte magába számolatlanul a feleseket (mint néhányan anyagismeretről), ezért nem kürtölte szét a Zayn-randit.

Vasárnap révén nem volt semmi extra dolgom, úgyhogy a nappaliban letelepedtem a kanapéra egy bögre tejeskávéval és bekapcsoltam egy főzőműsort. Hamarosan Nicole is előmászott a szobájából.

-Jó reggelt! - mondtam neki. - Főztem kávét, kint van a konyhában.

-Király. Mesélsz a buliról?

-Naná. Megtudtam, hogy a rajzolni egyáltalán nem tudó, de ettől függetlenül a suliban agyonsztárolt Peter Kingsley, tudod, a harmadéves srác, akiről meséltem, na elvileg azért nyomják ennyire, mert viszonya van az egyik tanárral.

-Anyám, milyen suliba jársz te? Mondjuk az én szakomon is van pár csaj, akiből simán kinézem, hogy inkább gyakorlati vizsgát szeretne írásbeli helyett…

-Látod, van ilyen… Meg Robert levetített néhány divatbemutatót, Donna Karan és Oscar de la Renta kollekciói szokás szerint zseniálisak. Felfedeztünk néhány új modellt és fogadásokat kötöttünk, milyen sorrendben fognak megjelenni a magazinokban.

-Hát ez nagyon izgalmas, ti sulin kívül is csak divatról tudtok beszélni? Mondjuk nekem aztán tényleg halál unalmas estém volt, az egyik csatornán a pasas indiai kajákat főzött, a másikon valami focimeccs ment, a harmadikon meg egy gagyi vígjáték, amit csak akkor adnak, mikor már nagyon nincs semmi más alternatíva. Úgyhogy inkább átmentem a tehetségkutatóra és rendszereztem a jegyzeteimet meg vásároltam online.

-Miért nem ezzel kezdted? Miket vettél? Most nekem is megjött hozzá a kedvem!

-Majd megmutatom, ha megérkeznek. Egyébként egy pulcsit meg egy szoknyát, és néhány ékszert.

-Kíváncsi vagyok rájuk. Este lemegyünk edzeni?

-Szuper ötlet, kompenzáljuk valamivel a hétvégi bűnözéseket - mosolygott Nicole. - És Zayn, keresett?

-Igen - nyögtem fel. - A buli alatt.

Nicole arca elfelhősödött.

-Anyám, mit csináltál? Részeg szextelefonálás?

-Nem, annyira azért nem kapcsoltam spanyol üzemmódba! De ismersz, tudod, hogy ha iszom, fokozatosan keverni kezdem a két nyelvet, és valószínűleg ez volt tegnap is. Ugyanis írt egy üzenetet, miszerint alig várja, hogy újra lásson, mosolygós smile-val meg szívecskével, hát nem édes? Na, és erre azt írtam vissza: "Hiányzol a londoni éjszakából, mi chico bonito". Kacsintós smile-val és szívecskével.

-Ez teljesen normális, ne pörögj már megint!

-Jó, de te is tudod, kit hívtam legutóbb mi chico bonito-nak.

Sötét pillantást váltottunk.

-Nézd, én nem ismerem, de az a benyomásom, Zayn nem olyan, mint Andres.

-Meglepően sok hasonlóság van köztük: sötét haj, kreol bőr, sötét szempár, mindketten tehetségesek és istenien csókolnak. És nagyon remélem, hogy a lista nem lesz túl hosszú, mert egy újabb spanyol drámát nem tudnék elviselni.

-Nekem akkor úgy tűnt, élvezted - vonta fel a szemöldökét Nicole.

-Talán, egy kicsit. Andres volt az első pasi az életemben… - néztem ábrándos tekintettel a távolba. - De ami volt, elmúlt, nagy nehezen, és most itt van Zayn. Aki, bevallom őszintén, egyre jobban és jobban tetszik nekem.

Tizedik fejezet

Sziasztok!

Már a tizedik résznél tartunk, rengeteg oldalmegjelenítésnél... Ennél a "jubileumi" résznél kérlek, fejtsétek ki kommentben, mit gondoltok a történetről eddig, mit szerettek benne, mit nem annyira. Ezzel nagyon sokat segítenétek nekem, mert bevallom őszintén, mostanában nem jut annyi energiám az írásra, szükségem van némi plusz löketre. Köszönöm!

XOXO, Caroline

Elena

Másnap reggel arra ébredtem, ahogy Nicole a konyhában csörömpöl a bögrékkel. Mikor kinyitottam a szemem, az első gondolat, ami eszembe jutott, a tegnap este volt. És a csodálatos vége… Anyám, a vége!

-Basszameg… - motyogtam.

Lesmároltam! Csak úgy! Bocsánat, nem csak úgy, hanem "Fenébe a finomkodással!" felkiáltással! Mondd, Elena Campbell, normális vagy? - korholtam magam. - Most tuti nyomulós picsának tart, és már bánja, hogy annyival soványabb lett a bankszámlája!

A hajam hevenyészett kontyba fogtam, melegítőt, pólót, pulcsit és Converse cipőt húztam, majd kimentem a konyhába.

Nicole még pizsamában ült az egyik széken felhúzott lábakkal, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, a kezében egy bögre tejet tartott, előtte pedig egy levél fejfájáscsillapító hevert.

-Jó volt a buli? - kérdeztem vigyorogva.

-Ne is mondd…- legyintett. - Hova készülsz?

-Reggelit venni, kérsz valamit?

-Most? Kizárt.

-Oké, akkor öt perc, és jövök!

Nemsokára vissza is értem egy sima, egy csokis és egy vaníliás croissant-nal. Ha már valószínűleg elszúrtam minden lehetőségemet Zayn Maliknál, ennyi kijár nekem. Nicole felvont szemöldökkel nézett a kajahalomra:

-Na mi van, felbukkant az eltitkolt barátnője? - kérdezte.

-Nem. Rosszabb - válaszoltam, miközben nekiláttam a csokis croissant-nak.

-Elena. Én tegnap este egy olyan buliban voltam, ahol ivósjátékot játszottunk. A második vodka és a whisky után már nem számoltam, miből mennyit iszom. A filmre nem emlékszem, és abban sem vagyok biztos, hogy tényleg üvegeztünk utána, vagy csak beleképzelem. Jelenleg a fejem majd' szétrobban. Ennél rosszabb nem lehet.

-Túl spanyol voltam. Már megint.

-Tévedtem. Milyen volt? Mármint, akkor gondolom, lefeküdtetek. Várj, ugye nem rejtegeted a szobádban?

-Nem. Nem szexeltünk. Annyira azért nem voltam spanyol. De vacsi után, az étterem előtt én voltam az, aki kezdeményezte a csókot, most mondd, hogy lehetek ekkora idióta?!

Nicole-t szemlátomást nem hatotta meg a dolog túlságosan.

-Csináltál már durvábbakat is, mikor sarokba dobtad a kontroll - és tökéletességmániádat - vont vállat. - Ezzel semmi gond nincs.

-Már nem azért, de mi az, hogy ezzel semmi gond nincs?! Épp ellenkezőleg! Ez a pasik dolga! Ők hívnak először randira, ők csókolnak meg először, satöbbi! Most vajon mit gondol rólam? - A hangom egyre hangosabb és magasabb lett.

-Honnan tudjam? Nekem ehhez még reggel van. Ezt tőle kéne megkérdezned.

-Micsoda, hívjam fel?

-Miért ne?

-Mert legutóbb én hívtam őt, most ő jön! Még egy telefonhívás, és nyomulós libának fog elkönyvelni!

-Túl sok Cosmót olvasol, de te tudod. Lazíts már… Este csinálsz valamit?

-Az egyik srác a rajzcsoportomból házibulit szervez hozzá, néztem, és nem lakik olyan messze. Lehet felugrom.

-Jól tennéd. Mert ugyan nekem még össze kell szednem emlékeimet a tegnap estéről, szóval a mait csokis keksz és X-Factor társaságában fogom tölteni, de neked határozottan jót tenne egy koktél. Vagy kettő. Addig sem pörögnél a Zayn-témán.

Estére kellően megnyugodtam ahhoz, hogy elmenjek arra a bizonyos bulira. Zayn nem hívott, gondolom, a manchesteri koncertjükkel volt elfoglalva. Úgyhogy kicsíptem magam, elköszöntem Nicole-tól, aki tekintélyes mennyiségű nassolnivaló társaságában váltogatta a tévécsatornákat. A sarki éjjelnappaliban vettem egy üveg Absolut Strawberry vodkát, és elsétáltam Roberthez.

Robert tehetséges londoni srác volt, aki azóta gyakornokoskodott a divatiparban, mióta legálissá vált számára a lehetőség. A bulira körülbelül mind a negyven stylist szakost meghívta.

Mikor odaértem, még az elején tartott az este: az egyik srác lightos zenét játszott a Macbookjából, a vendégek kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek pohárral a kezükben. Robert az ajtóban állt, vidáman köszöntgette az embereket.

-Szia! Hogy vagy, Elena? - adott puszit mosolyogva.

-Szuperül, Robert! Hoztam piát! - mutattam az üveget.

-Imádlak! Tedd csak le a konyhaasztalra, nyugodtan szolgáld ki magad!

Besétáltam a kellemes, barátságos, művésziesen berendezett lakásba. A konyhában elvettem egy poharat, és első körben kevertem magamnak egy vodkamartinit.

-Hé, szia, Elena! - köszönt rám Jessica, egy göndör hajú, színes bőrű lány kortárs építészetről és férfistylingról. - Mit iszol?

-Vodkamartinit, kérsz?

-Ha csinálsz nekem… - nyújtja a poharát. - Még nem is kérdeztem, hogy sikerült a fotózás Miss Paiserrel?

-Nagyon jól, érdekes volt. A Teen Inside ugyan nem a Harper's Bazaar, de ettől függetlenül profi volt és színvonalas.

-És ki volt az alany?

-A One Direction - mondtam, miközben igyekeztem fapofát vágni. - Egészen… jó fejek.

-Aha. A Louis srác egész helyes abból az együttesből, de akkor már Ed Westwick, ha híres szexi pasit kéne választani.

Válasz gyanánt csak belekortyoltam az italomba, nem szándékoztam Jessica orrára kötni a Zayn-randit. Ekkor Bianca, egy vékony, sötétszőke hajú lány csatlakozott hozzánk, vele többek között a rajzórám közös,

-Jelentkeztetek a divathétre öltöztetőnek? Pénteken kezdődik! - mondta.

-Persze! - vágom rá rögtön. - Tegnap elküldtem az e-mailt, aztán lesz, ami lesz.

-Én is, szeretnék valami jó munkát kapni. Mondjuk Burberry, Mulberry… De mivel elsősök vagyunk, tuti, hogy valami ismeretlen márka délelőtt tízes bemutatójára kapunk lehetőséget.

-Jessie, azt kell szeretni, ami van. Ha nem gyűjtünk elég referenciát, megyünk a levesbe, de legalábbis a KFC-be csirkét sütni. Pedig az angol divatnak szüksége van minden kézre! A párizsi divathét pont annyival lesz hosszabb, mint a londoni rövidebb.

-Oké, persze…

-Hé, emberek! - hallottuk meg Robert mikrofon által felerősített hangját. - Kérek mindenkit a nappaliba!

Úgy tűnik, szinte az összes meghívott eljött. Veronica hamar észrevett és odafurakodott hozzánk, míg Robert beszélt:

-Szóval, mint tudjuk, most zajlik a New York-i divathét. Ez önmagában is óriási parti, úgyhogy arra gondoltam, megérdemlünk belőle egy szeletet mi is! Ma este bulizzunk úgy, mint az amerikaiak! - azzal látványosan kibontott egy üveg pezsgőt. Miután koccintottunk pezsgővel és Robert elindította nagy képernyőn a Donna Karan show-t, Veronica és én magunkhoz vettünk némi harapnivalót és félrevonultunk egy csendesebb sarokba.

Ott barátnőm azonnal megkérdezte:

-Na, milyen volt a randi?

-Jó. Nagyon jó. Isteni! - választoltam fojtott hangon. - Egy gyönyörű arab étteremben voltunk, a kaja finom volt, tök jól elbeszélgettünk… Amúgy azt tudtad, hogy muzulmán? Na mindegy, és a végén csókolóztunk és… Hát igen, a déli pasik tudnak valamit. Mert félig pakisztáni.

-Ő csókolt meg?

-Nem, én őt - vallottam be.

-Hú,te aztán nem teketóriázol! - nevetett rám.

-Csak spanyol vagyok, lélekben legalábbis nem csak félig. Néha. Mondd, szerinted hiba volt?

-Nem, elvileg a pasik szeretik a közvetlen lányokat. Hívott azóta?

-Nem, de van mentsége. Manchesterben koncerteznek.

-Aha. Szeretnél folytatást?

-Igen. Nem. Nem tudom. Szexi, kedves, vicces és istenien csókol. Egyedül a sztárosdi aggaszt.

-Akkor most vársz?

-Igen. De menjünk vissza a buliba. Szeretnék nem görcsölni a témán!

Később a kivetítőnél állva elemezgettük a ruhákat. A Calvin Klein show-t egy különösen szép, szőkés hajú, karakteres arcú lány zárta. Megkérdeztem a közelben lévő Roberttől, tudja-e, kicsoda, mert ő minden modell nevét ismeri. Nem is csalódtam.

-Catherine Archibald, tizennyolc éves, brit, nagyon új a szakmában, nyáron fedezték fel, de azt rebesgetik, ő lesz az új Kate Moss! Az összes angol divatház verekedett érte, hogy alkalmazhassa a divathéten. Érdemes megjegyezni a nevét!

Zayn

A koncerteken szerzett adrenalin még a szállodába vezető úton is dolgozott bennünk. A kocsiban tovább énekeltünk és nevetgéltünk, csupán a magunk szórakoztatására. Hálásan pillantottam körbe a fiúkra, nagyon örülök, hogy ilyen barátaim lehetnek.

A lakosztályba érve egyikünk sem volt még álmos, úgyhogy Harry és Niall megrohamozta a minibárt (előbbi egy üveg finom ital, utóbbi sós mogyoró után kutatva), végül a puha, szürkéskék szőnyegpadlóra telepedve iszogattuk a körbejáró whiskysüveg tartalmát.

-Hé, Zayn, jelentkezett azóta a latin babád? - kérdezte Louis kajánul vigyorogva.

-Nem, valami haverjánál bulizik ma este.

-Húú, és nem vagy féltékeny? - folytatta Harry.

-Miért lennék? Minden stylist pasi csatak buzi, nem?

-Második randi? - ezúttal Niallen volt a sor.

-Naná! - vágtam rá kicsit túl hirtelen.

A fiúk kerekre nyitott szemekkel néztek rám. Nem értettem. Olyan egyértelműnek tűnt a következő találkozó! Volt valami Elenában, ami megfogott. Hogy nem karót nyelt, mint az angol csajok nagy része? Hogy mert nagyot álmodni és Londonba költözött, hogy megvalósítsa azt? Hogy marcipánillatú a haja, és az ajkai olyan forrók, akár az ibizai nyár? Nem tudtam megmondani.

-Malik, itt vagy még? - lengette meg a kezét az arcom előtt Liam. - Válaszolsz is esetleg, vagy csak bámulsz a semmibe?

-Bocsi, mi volt a kérdés? - ráztam meg a fejem.

A fiúk összenéztek.

-Sajnálom, hogy nekem kell veled közölnöm, haver - mondta Harry komoly arcot vágva, jobbját a vállamra téve. - Te beleestél ebbe a lányba.

-Nem! - hárítottam rögtön. - Mármint… Alig ismerem!

-Nem feltétel - szerelte le a visszakozásomat Louis.

-Menjetek a fenébe… Egy kicsit. Talán - sóhajtottam, és rágyújtottam egy szál cigire. Lassan az ablakhoz sétáltam, a csillagokat bámulva próbáltam rendezni a gondolataimat. Tényleg így lenne? A fiúknak van igaza? Hirtelen elővettem a zsebemből a telefonomat és írtam egy SMS-t Elenának:

"Alig várom, hogy újra lássalak! :)<3"

Pár perc múlva kaptam a választ:

"Hiányzol a londoni éjszakából, mi chico bonito ;)<3"

Halványan mosollyal süllyesztettem a készüléket a zsebembe. Igazuk van. Tényleg fülig belezúgtam.

Kilencedik fejezet

Elena

Veronicának semmit nem mondtam az iskolában. Megígértem, hogy utána elmegyünk valahová ebédelni és mindent elmesélek. Angelától szívélyes ajánlólevelet kaptam, majd otthon hozzácsatolom az önéletrajzomhoz. Egész nap Zaynen járt a fejem. Alig tudtam figyelni, csak rajzoltam a nálam lévő lapokra. Az ősszel igazán aktív brit felem most lépett működésbe: analizáltam a helyzetet, mérlegeltem a lehetőségeket. A laza nyári spanyol felemre lett volna szükségem. Akkor már ma reggel felhívtam volna Zaynt, de nem tettem. Különben is, ő a férfi, keressen előbb ő!

Egy olasz étterembe mentünk, ahol rendelés után Veronica lelkére kötöttem, hogy nem szól közbe, nem sikít fel, nem ad ki hangot és nem mozdul. Beleegyezett. Az elejétől kezdve meséltem, hogy leszólított futás közben, aztán a második alkalommal, mikor megölelt, végül a fotózás következett. Miközben beszéltem, figyeltem a reakcióit. Ahogy haladtam előre a történetben, a szemöldöke egyre közelebb került a homloka közepéhez, zöld szemei óriásira meredtek, a szája elé kapta a kezét, hogy megakadályozza a feltörő sikoltást.

-Mit szólsz? - kérdeztem. - Lehetőleg halkan! Nekem is nehéz, tudod, hogy általában kétszer ilyen hangosan beszélek.

-Ez… Szuper! Elena, ne gondolkodj ennyit ezen, menjetek el valahova! És ezek szerint ne futni. Oké, híresség, na bumm. De egy vacsorától még ne szaladj előre az oltárig.

-Igazad van. Várok még picit, aztán ha nem keres, felhívom. Ígérd meg, ha hajlandó lesz randizni velem, eljössz velem vásárolni! Zayn Malikhoz új ruha passzol! - nevettem el magam.

-Ez csak természetes! - nevetett Veronica is.

A lányoknak igazuk van.-gondoltam.- Itt az ideje, hogy spanyol legyek.

Zayn

Egész nap úgy bámultam a telefonomat, mintha időzített bomba lenne, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. A fiúk persze mondták, hogy a szuggerálástól nem fog csörögni, de ki tudja. Estefelé Harrynél voltunk. Épp az erkélyen állva cigiztem, mikor Liam kihozta a telefonomat:

-Zayn, keresnek!

Nagyot dobbant a szívem. A kijelzőn Elena neve állt.

-Szia! Mi újság? - vettem fel.

-Szia! Csak azt akartam mondani, hogy sikerült feldolgoznom ezt az… egészet.

-Ennek örülök. Akkor eljössz velem vacsorázni pénteken? - tértem rögtön a lényegre.

-Ööö… Persze, elvileg nincs programom.

-Király, akkor érted megyek mondjuk… Nyolcra, oké? Mondd a címet!

A mellettem álló Liam arcán láttam, hogy szerinte nem kéne így rohanni, de nem érdekelt. Viszont akartam látni, lehetőleg minél hamarabb. Így meg, hogy ő hívott, főleg nincs semmi probléma. Miután Elena letette a telefont, azon melegében felhívtam egy nagyon elegáns, arab specialitásokra szakosodott éttermet asztalt foglalni, majd elnyomtam a csikket és visszamentünk Liammel a nappaliba. Kellemes bizsergés futott végig a gyomromon, még soha nem vártam ennyire egy randevút.

Elena

Habár a Spontán Spanyol énem számos nem feltétlenül pozitív értelemben izgalmas élményben részesített (durva bulik a tengerparton és Madridban, nyári kalandok, hogy a legfőbbeket említsem), nem bántam, hogy ebben az esetben azonnal léptem, nem pedig elemeztem a helyzetet még két-három napig. A döntésben volt egy kis féltékenység is. Tisztában voltam vele, hogy London női lakosságának egy jelentős része önként és dalolva szeretne a helyembe lépni, és nem akartam, hogy Zayn lecseréljen valami bigéért, akit valami bárban szed össze. Csütörtökön elmentünk Veronicával vásárolni. Mélyvörös, combközépig érő, testhez simuló ruhát választottam, a nyakánál elöl-hátul ugyancsak mélyvörös átlátszó betéttel. Egyszerű, nude tűsarkút,metálos színű mini táskát és az érdekesebb összhatás kedvéért fekete, bőr motorosdzsekit vettem fel hozzá. A hajamat rendesen begöndörítettem és bal oldalra fésültem, és finom sminket készítettem. Magamra fújtam a kedvenc illatomat, a Gucci Premiere-t.

Mire mindennel elkészültem, csengettek. Kirohantam a kaputelefonhoz:

-Szia, én vagyok, jössz? - kérdezte Zayn.

-Persze, máris!

Bezártam a lakást, és amennyire a tűsarkaim engedték, leszáguldottam az utcára. Zayn egy fekete autóra támaszkodva várt rám, és észbontóan nézett ki. Sötétzöld, szűk nadrágot, fekete, karcsúsított inget és szintén feketet zakót viselt.

Nem maradt el a szokásos puszi. Mikor ajkaim az enyhén borostás arcát érintették, úgy éreztem, mintha áram ütött volna.

-Hölgyem, csak ön után! -nyitotta ki a kocsi ajtaját, majd ő is beszállt.

Egy ideig csak az utat figyelte.

- Hogy állsz az arab kajákkal? - fordult hozzám.

-Nincs velük bajom, miért?

-Majd meglátod.

Egy teljesen átlagosnak tűnő épület előtt szálltunk ki. Zayn előrement és kinyitotta nekem az ajtót.

-Zayn, ez gyönyörű! - kiáltottam fel.

Olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséibe csöppentem volna. Súlyos, aprólékosan szőtt szőnyegek a padlón és a falakon, arany részletek, rézszínű teríték az asztalokon. Valahonnan andalító zene szólt, az egyik rész füstbe burkolózott a vízipipáktól. Az éttermet fűszeres, keleties füstölők illata árasztotta el. Csodálatos volt.

-Salaam Alaikum, Mr Malik - üdvözölte egy pincér Zayn-t.

-Wa Alaikumu Salaam - viszonozta Zayn. - Lenne egy foglalás két főre.

-Lássuk csak… Igen, meg is van! Kövessenek!

Egy félreeső asztalhoz vezetett minket, ahol megkaptuk az étlapot, a pincér hozott italt, majd magunkra hagyott minket.

-Nem tudom, mennyire vagy otthon az arab konyhaművészetben, szerintem ezt érdemes megkóstolnod…- mutatott az egyik tételre, de fojtott hangon közbevágtam:

-Te muzulmán vagy?

-Igen, nem tudtad?

-Hát bocsáss meg, de nem készültem fel belőled! Hogyhogy egyébként?

-Apám pakisztáni, tőle örököltem a vallást.

-Csak örökölted, vagy gyakorlod is?

-Hiszek Allah-ban, szoktam imádkozni, de ugyanúgy elmegyek a karácsonyi bulikra is december környékén. A Koránt sem tartom be szó szerint: cigarettázok, mindenfajta alkoholt megiszok… Érdekel még valami?

-Hú, köszi a részletes választ. Egyelőre ennyi elég volt. Mit is mutattál az előbb?

Összehajoltunk az étlapok fölött, Zayn elmagyarázta, mi micsoda, miből készül. Végül teljesen rábíztam magam és azt rendeltem, amit ő. Közben kaptam egy SMS-t Nicole-tól, miszerint elment bulizni a csoporttársaival, nem tudja, mikor ér haza, mindenesetre reggelire szerezzek tejet és fejfájáscsillapítót. Halvány mosoly kíséretében pötyögtem vissza a választ, mikor Zayn égető tekintetét éreztem magamon.

-Mi az? - kérdeztem.

-Csak… Olyan szép vagy kiengedett hajjal. Ritkán láttalak így ezelőtt.

-Köszönöm - mosolyogtam szerényen.

Egymásba fúródott a tekintetünk. Gyönyörű, mélybarna szemei voltak, de nem az a spanyol barna, amit én ismertem, a mának élő, könnyed és szenvedélyes. Az ő pillantásában is szenvedély égett, de sokkal mélyebb és őszintébb, mint amit eddig ismertem. A lábaink néha összeütköztek a pici asztal alatt. Ahogy a meztelen combomon éreztem az apró érintést, a vérem meglódult az ereimben, hirtelen annyira kívánni kezdtem őt. Az agyam tiltakozott: "Ne légy túlságosan spanyol! Abból még sosem jöttél ki jól'" Hamar észbe kaptam, vettem pár mély levegőt és igyekeztem megnyugodni.

-Egyébként hogy jött neked ez a stylist-dolog? - kérdezte az egyik fogás közben. - Erről még nem beszéltél.

-Nézd, a divat számomra egy szenvedély. Nem is volt kérdés, hogy ezzel akarok foglakozni. Először ruhákat terveztem, aztán kész összeállításokat, és az otthon hagyott magazingyűjteményem is jelentős nagyságú. Ezért jöttem Londonba, mert gyakorlatilag csak itt vannak színvonalas iskolák.  Én az öltözködéssel fejezem ki magam, mint te a zenével.

-De érdekes… Végülis, akár a divatot is tekinthetjük művészetnek.

-A divat művészet és pont. Láttál már couture bemutatót?

-Egy micsodát?

-Az haute couture olyan ágazat… Áhh, mindegy, ez nem vacsoratéma - nevettem. - Majd egyszer elmagyarázom.

-Alig várom - vigyorgott rám csibészes mosollyal.

A vacsora nagyon ízlett, Zayn tényleg jó dolgokat választott. Egy angolnak talán sok lehet a fűszerezés, de egy spanyolnak meg sem kottyan. Nekem sem. A desszert tetszett a legjobban. A pincér baklavát hozott. Apró szelet süteményféle, hajszálvékony lapok cukorszirupos dióval töltve, nyakon öntve cukorsziruppal. Először csodálkoztam az adag mennyiségén, de aztán megtapasztaltam, hogy ennyi bőven elég. Végül mentateát kaptunk.

-Ez leginkább Marokkóban szokás - magyarázta Zayn. - De én is szeretem, mert itt tényleg nagyon finom. És a teát mindenki szereti!

Elnevettük magunkat. Itt egzotikusnak számító külső ide vagy oda, felerész angolságunkat nem tudtuk letagadni.

-Köszönöm az estét - mondtam neki már az étterem előtt állva. - Ez a hely maga a csoda!

-Én imádom. Egy csepp mesés Kelet az esős, szürke Angliában.

-Ugye találkozunk még? - csúszott ki a számon, de abban a pillanatban meg is bántam. Kezdtem túl spanyol lenni, azaz rögtön kimondtam, ami eszembe jutott, nem gondolva a következményekre.

-Persze. A banda miatt elég sűrű a programom, de majd hívlak. Én is szeretném megismételni ezt az estét.

Óvatosan közeledtünk egymáshoz. Most puszi, csók, semmi, vagy micsoda? A barna szempár tanácstalanságot tükrözött. Egy darabig így álltunk, aztán megelégeltem:

-Fenébe a finomkodással…

Két tenyerembe vettem az arcát és ajkaimat résnyire nyitva az övéire helyeztem. Nem tiltakozott. Nyelve finoman átsiklott a számba, ajkai mohón falták az enyémeket. A szájának menta és cigifüst íze volt, ami a nyakából áradó illattal párosulva jobban megrészegített, mint három tequila éhgyomorra. Beletúrtam a hajába, ahogy tovább csókolóztunk, és éreztem, ahogy a kezei lecsúsznak a derekamról a fenekemre és enyhén megmarkolja.

Fogalmam sincs, meddig álltunk a járdán. Mellettünk ezer ember ment el, de nem számított. Csak mi ketten léteztünk, és fölöttük sötét, csillagos égbolt.

Nyolcadik fejezet

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek jól telt a suli első hete! Nekünk már az első hétvégére is jó sok házit és tanulnivalót adtak, de ettől függetlenül nálam minden szuper, jó újra találkozni minden nap az osztálytársakkal. :) Hoztam az új részt, és ezentúl mindig hétvégén lesz egy vagy kettő, gondolom, akkor jobban van időtök olvasni. Pipáljatok és kommenteljetek, mi tetszik, mi nem, minden vélemény érdekel!;)

XOXO, Caroline :)

Elena

-Nicole! Mondd, hogy van itthon valami pia meg esetleg csoki! Kérlek szépen!

-Atyaég, mi történt? - kérdezte barátnőm.

-Hátast fogsz dobni, de várj, előbb fürdök.

Miután lezuhanyoztam, Nicole már két hosszú pohárban vodkát és Sprite-ot kevert össze szívószállal.

-Istennő vagy - néztem rá hálásan.

-Egy egyetemista mindig tart otthon töményet - nevetett fel. - Na mesélj, mi az óriási hír?

-Emlékszel a srácra, akivel futni voltam pénteken?

-Persze.

-Mondtam a nevét?

-Nem említetted szerintem.

-Akkor most mondom. Zayn.

-Mint a One…- vágott közbe Nicole.

-Igen, pontosan, mint a One Directionből. Olyannyira, hogy ő Zayn a One Directionből! Ezt ma tudtam meg a fotózáson!

Nicole kék szemei óriásira kerekedtek és kis híján félrenyelte a hirtelen összedobott koktélt.

-MICSODAAAAAA?

-Bizony! De én voltam egy hülye, hogy nem néztem utána a fejüknek! El tudod képzelni? Álltam tök lazán meg csinosan, kezemben kávé, és akkor belép Zayn, mint a fotózás alanya. A fotózásé, ahol én vagyok a gyakornok, negyedóránként küldenek le kávéért és mindig van nálam biztosítótű! És figyelj, a legjobb rész még hátravan. Ő, ellentétben velem, kimutatta a meglepődöttségét, konkrétan felkiáltott, hogy "Elena, te itt?"! Igen, én ott! A szerkesztő csaj, aki az interjút csinálta, persze megkérdezte, ismerjük-e egymást, úgyhogy rögtönöztünk egy sztorit, hogy Zayn vett nekem egy kávét, mert kiborította az előzőt. Nem hiszem, hogy bevette, de mégse kötöm az egyetemi tanárom orrára, hogy kétszer is voltunk együtt futni, Zayn Malik meg én! Ráadásul Zayn tuti mesélt rólam a haverjainak, egész nap rólam sugdolóztak, ez holtbiztos! - Húzóra megittam a vodka-sprite-ot. - Kérek még. A Sprite-ot kispórolhatod.

-Nyugi, Elena, túl vagy pörögve. Hány kávét ittál ma?

-Sokat - vallottam be.

-Mindent értek. Szóval Zaynnel jártál futni a One Directionből. Hát ez oltári! - nevetett fel. - Figyelj, legalább nem utánpótlás-focista.

-Azt mondtam neki, hogy időre van szükségem. Szeretném feldolgozni ezt az egészet.

-Akarsz tőle még valamit ezek után?

-Nem tudom… - A két térdem közé fogtam a fejemet. - Zayn, attól még, hogy ezt nem mondta el, bár egy idő után vagy rájövök, vagy ő mondja meg, szóval őrült szexi, helyes, kedves és jó fej srác. De nem tudom, mennyire hiányzik nekem ez a kapcsolatosdi egy hírességgel. A suliban az eredményeim miatt akarom, hogy megismerjék a nevem, nem mint "Zayn Malik barátnője". Arról nem is beszélve, hogy a rajongói meg a bulvársajtó szétszednének.

-Tudod, mit gondolok? Azt, hogy túl sokat gondolkodsz, Elena! Megint mindent túlbonyolítasz! Rendezd le magadban ezt, aztán menjetek el randizni. És ne kombinálj! Egyszer az életben hagyd az eseményeket maguktól megtörténni.

-Oké, köszi - öleltem meg hálásan. - Azért kapok még egy adagot?

Zayn

A fiúk feljöttek hozzám a fotózás után, mert kíváncsiak voltak az egész történetre. Akkor nem nagyon tudtunk beszélgetni, meg persze ott volt Elena. Istenem, ez nem lehet igaz! Ilyen nincs! Elmegyek egy teljesen ártatlan fotózásra, erre ott látom viszont ezt a gyönyörű lányt. Az edzőcuccában is csinos volt, de ahogy ott állt, könnyedén, de elegánsan, a hátára omló sötét fürtökkel… Egyszerűen gyönyörű.

Persze összefüggéseket keresni luxus. Stylistnak tanul. Kapott egy munkalehetőséget egy fotózáson. Keddre. De ennyiből mi lett volna a garancia, hogy pont a miénkre? Annyi divatmagazin van ebben az országban, akármelyikhez mehetett volna! Gépiesen vezettem hazáig.

Otthon intettem a fiúknak, hogy szolgálják ki magukat (Niall rögtön bevágott a mikróba egy pattogatott kukoricát, ugyanis más azonnal ehető kaját nem talált), én pedig kitártam az ablakot és kihajoltam cigizni. Szükségem volt rá ez után a nap után.

-Azt ugye tudod, hogy jössz nekem egy húszassal? - kérdezte Harry, miután ledobta magát a kanapéra. - Mondtam, hogy felszedtél valakit és határozottan jó a csaj!

-Ezt már ezerszer elmondtam. Nem. Szedtem. Fel.

-Akkor fogod, tökmindegy - kapcsolódott be a beszélgetésbe Liam. - És tényleg jó választás.

-Aha, nagyon szép lány! Látszik rajta a spanyol beütés, de szép! - tette hozzá Louis.

-Nem tudom, mikor kértem engedélyt tőletek, hogy randira hívjak valakit.

-Randira akarod hívni? - kérdezte Niall. - Úgy vettem észre, kissé kiakadt a fotózáson…

-Nem, csak… Meglepődött. De én is. És igen, randira akarom hívni! Mármint normális randira, mert az együtt futkározás a Hyde Parkban nekem nem buli. Sokkal jobb benne, mint én!

-Talán ha letennéd a…

-Majd leszokok a cigiről, ha akarok, Louis, nincs szükségem prédikációra - fojtottam belé a szót.

Louis védekezőleg maga elé emelte a kezét.

-Jó, meg sem szólaltam!

-Szóval Zayn barátunk nemzetközi vizekre evez, és megtapasztalja, hogy a déli vér ad-e valami pozitívumot az ágyban. Remélem van nővére - vigyorgott Harry.

-Nem gondolod, hogy azonnal megfektetem?

-De, gondolom! Elvégre ez a harmadik randitok lenne!

-Ne is hallgass erre a baromra, Zayn - mondta Liam. - Csak szépen lassan, finoman. Nem hajt a tatár, és szegény lány tényleg eléggé meglepődött. Ne hívd fel azonnal. Mellesleg szerintem te is tisztázd le magaddal, mi az ábra.

Felvontam a szemöldökömet.

-Liam szerintem arra gondol, hogy készen állsz-e egy kapcsolatra meg ilyesmi - mondta Niall.

-Hát…- vontam vállat. - Nekem mindegy. Mármint, felőlem járhatunk, hallod, Harry? Járás, nem csak dugás! Nekem nincs semmi tisztáznivalóm. 

És tényleg nem volt. Csak a megfelelő pillanatot vártam, hogy hívjam Elenát. Akartam egy vacsorát, egy második esélyt, ha úgy tetszik. Hallani akartam a hangját, érezni a haja illatát, átölelni és magamhoz szorítani őt. Belenézni azúrkék szemébe, elmerülni annak tengerében és megcsókolni a londoni holdfény alatt.

Hetedik fejezet

Sziasztok!

Még mielőtt belevágnék az új részbe, megosztok veletek néhány fontosabb információt. Mint sokan mások, hétfőtől én is iskolába megyek, és még nem tudom, hogy fog alakulni az órarendem, mikor tudok időt szakítani írni. A lehetőségeimhez mérten a leggyakrabban fogok új részt hozni!;)

Egyébként a blog külsején is tervezek változtatni, főként egy szép fejlécet szeretnék, a maradék kis időmben megpróbálom megtervezni.

Végül, remélem, tetszeni fog, köszönöm az előző alá érkezett pipákat, most is pipáljatok, ha tetszett, és írjátok meg kommentben, mit gondoltok, nagyon sokat jelentene nekem!:) Köszönöm!

XOXO, Caroline :)

Elena

A hétvége viszonylagos eseménytelenséggel telt, szombaton lustálkodtunk, majd elmentünk a csajokkal koktélozni. Remekül éreztük magunkat, Nicole csoporttársa, Daisy nagyon aranyos lány, mind a négyen szuper jól elbeszélgettünk. Vasárnap este ezúttal Zayn nélkül mentem futni. Miközben róttam a köröket, eszembe jutott, hogy elfelejtettünk számot cserélni, Fogalmam sincs, hogy mehetett ki a fejemből. Ha legközelebb találkozunk, amire elég kevés esélyt láttam, mivel nem beszéltünk következő alkalomról, ezzel fogok indítani.

Hétfőn Miss Paiser mindent rendben talált, óra után mondta, hogy legyek szíves és tízre legyek ott másnap a szerkesztőségben, és vigyek neki meg Giselle-nek egy-egy Starbuck's karamellás lattét.

Kedden nagyon-nagyon profinak öltöztem: szűk, sötét farmer, fehér póló, fekete, hegyes orrú tűsarkú, lazán feltűrt ujjú fekete blézer, nagy fülbevaló, arany óra, piros rúzs és a Louis Vuitton táskám. A suliból a munka miatt felmentést kaptam. Magabiztosan indultam el, a szerkesztőséghez közeli Starbuck'sban vettem kávét magunknak, majd felmentem a terembe.

Ott már javában zajlott az élet, a sminkes és a fodrász az eszközöket készítette elő, a fotósok a világítást állítgatták, míg Miss Paiser és Giselle kedvesen cseverésztek. Odaadtam nekik a kávét, kicsomagoltam a ruhákat, majd idegesen belekortyoltam a saját poharamba. Most kezdtem izgulni. Ez az első munkám a divatszakmában! Kivéve persze a raktári pakolást az egyik liverpooli H&M-ben.

Hamarosan kopogtak az ajtón.

-Ezek biztosan a fiúk. Szabad! - csilingelte Giselle.

Az öt fiú egyenként lépett a terembe. Elsőként egy göndör hajú, huncutul csillogó szemű, másodszor egy nagyon cuki szőke, harmadszor egy kicsit Gossip Girl Nate beütésű, szép mosolyú világosbarna, negyedszer egy általános szépfiú és utolsóként… Zayn! Legszívesebben felkiáltottam volna a meglepődöttségtől, de egy hang nem jött ki a torkomon. Mindent értek! Azért tűnt olyan ismerősnek, a C1Malik és az E2Malik jelzésű szettről azért ő jutott eszembe… A szám elé kaptam a kezem és csodálkozva meredtem rá. Látszott az arcán, hogy ő sem tudja hova tenni a dolgot.

-Srácok, ő Angela Paiser, a stylist, és a gyakornoka, Elena Campbell. Hölgyeim, a fiúk: Harry Styles, Niall Horan, Louis Tomlinson, Liam Payne és Zayn Malik - mondta Giselle, mit sem észrevéve kis közjátékunkból.

-Jó reggelt, biztos vagyok benne, hogy öröm lesz magukkal dolgozni! - villantotta meg millió dolláros mosolyát Miss Paiser.

-Helló! - tőlem ennyire tellett.

-Elena! Te! Itt! - kiáltott fel hirtelen Zayn.

Minden szem ránk szegeződött.

-Ó, ismeritek egymást? - érdeklődött Giselle.

-Ööö… Hát az úgy volt, hogy… - kezdtem bele.

-Találkoztunk már - fejezte be Zayn.

-Igen, a Starbuck'sban, vett nekem egy kávét - folytattam. Zayn először felvonta a szemöldökét, de aztán vette a lapot, nem akartam a tanárom orrára kötni ezt az ismeretséget.

-Igen, mert… Véletlenül összeütköztünk, kiborult a kávéja, és én rendes voltam, vettem neki egy másikat.

-Pontosan. Még egyszer köszönöm. Ez minden - ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést.

-Hát ez nagyszerű. Akkor talán el is kezdhetnétek átöltözni!

Odaadtam mindegyikőjüknek a címlapfotózásra való ruhazsákot. Mindegyik fiú kedvesen mosolygott rám, szerintem Zayn beszélt nekik rólam. Utoljára persze ő maradt.

-Vettem neked egy kávét? Ez meg mi volt? - kérdezte nevetve.

-Az a nő - böktem a fejemmel Miss Paiser felé - a tanárom a suliban! Csak nem fogom közölni vele, hogy voltam futni Zayn Malikkal kétszer is! Mellesleg ezt az egészet - mutattam körbe - mikor szándékoztad volna megosztani velem?

-Elena, te komolyan nem ismertél fel?

-Hű, mekkora arca van valakinek! Figyelj, Zayn, ismerős voltál, igen, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget! Az mondjuk az én hibám, hogy mikor megkaptam a melót, nem néztem utána, kinek a cuccai után rohangálok!

-Na ugye, akkor ne harapd le a fejemet! Álmomban sem gondoltam volna, hogy a "gyakornokoskodás egy fotózáson", ahogy te mondtad, ezt takarja!

-Nézd, erről még beszélünk! Most fogd a cuccod, és menj öltözni! - nyomtam a kezébe a ruhazsákot. - Szerintem istenien fogsz festeni benne - eresztettem el egy mosolyt.

Egy húzásra megittam a maradék kávémat. Hol marad a vodka?! Vagy legalább egy kis sangria?! Minden filmben azt látni és minden könyvben azt olvasni, hogy a magazinok fotózásain mindenki iszik, mint a gödény. Míg a fiúk öltöztek, leküldtek újabb adag kávéért. Jó ürügy volt kiszellőztetni a fejem.  Sokkolt a hír. Nem a ténnyel volt bajom, hogy Zayn híres énekes, hanem hogy nem mondta el. Az agyam mélyén persze felmerült egy aprócska gondolat, hogy nem is ez zavar igazán, hanem hogy már megint egy tehetséges, szexi rosszfiúba futok bele… Aki a változatosság kedvéért nem sportoló, hanem énekes, hurrá! Magamnak is vettem kávét, persze, ennyi csak kijár, ha már előreláthatólag nem lesz semmiféle italozás.

Mikor visszaértem, egy doboz gombostűt kaptam a kezembe, mondván, segítsek Angelának (szólt, hogy sulin kívül hívhatom így), aki a fiúkra igazította a ruhákat. Zayn szenzációsan nézett ki a szettben, elegáns volt, mégis lazaságot sugárzott és nagyon-nagyon vonzó volt. A tekintetünk összetalálkozott, mikor Angela feltűrte a zakója ujját. Az volt a benyomásom, hogy ő viccesnek találja a helyzetet, pedig cseppet sem volt az.

A fotózás rendben zajlott, habár a fiúk néha össze-összepusmogtak lapos pillantásokat vetve irányomba, Bármibe lefogadtam volna, hogy én voltam a téma. Ezt leszámítva jó volt a hangulat, Giselle nagyon értett hozzá, hogyan dobja fel az embereket. A végén, mikor már a fiúk visszaöltöztek a saját ruháikba, én pedig csoportosítottam a fotózáson használtakat, Zayn odajött hozzám:

-El kellett volna mondanom az elején az igazat, de jó volt évek óta először úgy megismerni valakit, hogy nem a sztárt látja bennem - mondta.

-Ne magyarázkodj, Zayn, megértelek, persze, de ez így egyszerre sok volt. A fotózás és te együtt… Ha nem haragszol, szükségem van egy kis időre. Bocsánat, hogy úgy kiakadtam reggel. Ha ezek után még van kedved valamikor találkozni velem, szeretnéd a számomat?

-Igen, köszönöm. És akkor te az enyémet…?

Bólintottam. Telefont cseréltünk, most nálam volt a fekete iPhone és nála a fehér. Beírtuk egymás telefonkönyvébe a számunkat.

-Akkor majd hívlak, vagy te engem - mondta. Óvatosan felém hajolt, azonnal kapcsoltam, mit akar. Angela épp nem nézett oda, úgyhogy gyorsan puszit váltottunk. A másik négy fiútól is elbúcsúztam, akik szintén nagyon kedvesek voltak, meg a stáb tagjaitól, megköszöntem a magazinnak és Angelának a lehetőséget, majd összeszedtem a reklámszatyrokat és elkezdtem visszavinni a különféle darabokat az üzletekbe.

Hatodik fejezet

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a kedves szavakat, amiket az előző bejegyzés alá kaptam, a pipákat és a feliratkozókat! Nagyon sokat jelent nekem, úgyhogy habár csak hétvégére gondoltam új részt, előrehoztam. :) Remélem, tetszeni fog, írjátok meg, mit gondoltok róla!;)

XOXO, Caroline

Elena

Három órával, egy csokis müzliszelettel és egy, az Armaniban kapott ajándék kávéval később hullafáradtan a Teen Inside szerkesztőségébe tartottam. Az a nagyon is alapos gyanúm támadt, hogy eszeveszett rohangálásom alatt - Tommy Hilfigerbe be, Gapből ki, Topmanbe be, Armaniból ki - simán lefutottam a maratont.

A szerkesztőség egy szép, régi épületben található. A portással közöltem, hogy Angela Paiser gyakornoka vagyok, azonnal bebocsátást is nyertem a modern, csillogó irodakomplexumba. Az élet még így, este fél hat tájékában is bőven zajlott. Egy szőke hajú, divatos ruhákat viselő nő szólított meg:

-Szia, biztosan te vagy Angela gyakornoka.

-Igen, örvendek, Elena Campbell.

-Az én nevem Giselle McAllister, én vagyok a felelős a címlapért, örülök, hogy megismerhetlek.

-Hoztam a ruhákat, Angela, vagyis Miss Paiser azt mondta, itt eligazítanak, hova tehetem őket.

-Igen, gyere utánam, megmutatom a termet!

Giselle keresztülvezetett a nagy irodán, majd egy folyosóra értünk, ahol kulccsal kinyitott egy ajtót.

-Ez lenne az!

A studió még üresen is csodálatos volt. Ugrásra készen várta, hogy megtöltsék élettel. Fehér vászonfal, ruhaállványok, hangszórók, asztalok, kényelmes fotelek - egy sztárfotózás kellékei.

-Erre az állványra pakolhatsz! Holnap jössz fotózásra készre varázsolni őket, vagy nekilátnál most? - kérdezte, miután valamiféle rendszer szerint megszabadítottam a karomat a rengeteg reklámszatyor súlyától.

-Ha lehet, inkább holnap, elég fáradt vagyok már.

-Elhiszem - mosolygott rám Giselle. - Háromra várlak!

-Itt leszek, és viszlát!

-Viszlát holnap, Elena!

Hazafelé, a metrón hangos zenével tartottam ébren magam, majd még mielőtt felmentem volna, vettem egy óriási, sonkás-sajtos-baconös pizzát az utcánkban lévő pizzériából. Úgy éreztem, igazán megérdemlem.

Otthon kivittem a pizzát a konyhába, lemostam a sminkem, összefogtam a hajam, kényelmes melegítőt és pólót húztam, majd csatlakoztam Nicole-hoz, aki a nappaliban ülve, a kínai kaja fölött az órai jegyzeteit rendszerezte.

-Szia, látom, jó napod volt - pillantott a pizzámra.

-Mi az hogy! Én kaptam a gyakornoki állást, egész délután a ruhák után rohangáltam.

-Gratulálok! Hol lesz a munka?

-Kedden, a Teen Inside-nál, a One Direction lesz az alany. A tinimagazinok nem mindig szerencsés referenciák, de jelenleg minden kislány kedvenc együttese az ország legnépszerűbb tiniújságjában… Ez már más tészta.

-Annyira örülök neked! Aztán kitartást a sztárocskákhoz.

-Igyekszem. El is fáradtam, annyi helyre kellett mennem! Veled mi történt ma?

-Szuper óráim voltak, a színelméletről hallgatva kedvem támadt átfesteni a lakást. Ha a miénk lenne, meg is tenném! A hálószobák valami klassz pirosak lennének… Ja, és a hétvége! Péntek vagy szombat?

-Inkább szombat, suli után dolgozni megyek, estére meg már elígérkeztem futni.

-Tényleg, a szexi fiú! Bejött az élet neked, csajszi!

Másnap suli után azonnal elrohantam a szerkesztőségbe, út közben vettem egy kávét is, biztos, ami biztos. Megint Giselle fogadott, kaptam tőle tíz ruhazsákot, hogy a fellógatott darabokat megóvjam az esetleges portól. Jó munkát kívánt és egyedül hagyott a teremben.

Találtam egy iPhone hangszórót, rácsatlakoztattam a telefonomat, gondoltam, nem árt egy kis zenei aláfestés. Óvatosan kicsomagoltam a ruhákat és kezdetét vette a munka. Mindenre nagyon vigyáztam, de még így is elég jól haladtam. A C1Malik és az E2Malik voltak a kedvenceim. Előbbi sötétkék nadrágból, bordó alapon printelt ingből, egyszerű, fekete bőrcipőből és fekete zakóból, utóbbi szűk farmerből, fehér pólóból, piros kockás ingből és magas szárú Nike cipőből állt. Furcsa, de mindkettőről Zayn jutott eszembe, annyira illettek hozzá! Hasonlókat képzeltem el rajta, mikor nem a futócuccát viseli, amiben legutóbb láttam.

Körülbelül egy óra alatt sikerült végeznem. Miután minden szettet elkészítettem, jól olvasható címkével láttam el őket és helyes sorrendben felakasztottam az állványra. Bezártam a termet, a kulcsot átadtam Giselle-nek, és indultam haza átöltözni.

Otthon lemostam a sminkem, összekötöttem a hajam, felvettem egy térdig érő fekete futónadrágot, egy kék sportmelltartót, egy feszes, sárga edzőtrikót, felhúztam a pink Nike edzőcipőmet. Aztán gondoltam egyet, és feltettem egy kis szempillaspirált. Alapvetően utálok minden sminket az arcomon edzés közben, de ez más. Időre sikerült odaérnem. Hamarosan megérkezett Zayn is, talpig Nike-ban, pár napos borostával és szexi félmosollyal az arcán.

-Szia, örülök, hogy eljöttél - mondta, és adtunk egymásnak két-két puszit. A pusziról nem tudok leszokni, áthoztam ezt a szokást Spanyolországból Angliába. Először mindenki meglepődik, de aztán hamar természetessé válik.

-Én örülök, hogy elhívtál. Na, elvileg akkor futsz jó tempóban, ha minden gond nélkül tudsz beszélni közben. Ehhez tartsuk magunkat!

Körülbelül egy kilométer után jöttem rá, hogy vagy én vagyok kirobbanó formában, vagy Zayn nagyon nem bírja a futást, mert egyre gyorsabban kezdett zihálni. Lelassítottam a tempót.

-Oké minden? - kérdeztem.

-Nem… Szerintem beszorult a levegő, vagy nem tudom, de nagyon szúr...

-Jó, gyere, álljunk meg, segítek!

Zayn kétrét görnyedt, tenyerét az oldalára szorította. A vak is láthatta, hogy nincs hozzászokva a futáshoz, egy kilométer után nem normális az ilyen reakció.

-Próbálj felegyeneseni kicsit. Így, jól van. Ne lepődj meg…

Elvettem a kezét, hogy ne zavarjon, az egyik karommal átöleltem hátulról, a másik kezemmel finoman a bordái alá nyúltam. Óvatosan, hogy ne fájjon neki, elkezdtem masszírozni, hogy távozzon a beszorult levegő. Az évek során azt tapasztaltam, hogy ez jön be a legjobban ilyenkor.

-Próbálj mélyeket lélegezni! Jobban vagy?

-Sokkal, köszönöm, Elena.

Teljesen felegyenesedett, én feljebb csúsztattam a kezem, a mellkasán át a válláig. Éreztem, ahogy a szíve szaporán dobog és mindkét kezét a derekamra teszi, majd erősen magához szorítva megölel. Felnéztem a gyönyörű, mélybarna szemeibe. Pont a nyakáig értem. Még így, hogy úszott az izzadtságban, is csodálatos illata volt. Finom parfüm, csípős, de édeskés füstszag… Várjunk csak, füstszag?

-Te cigizel? - szegeztem neki a kérdést.

-Iiigen… Néha… Na jó, nem néha. Talán…?

-Nem zavar, nem azért, az összes spanyol unokatesóm cigizik, csak akkor máskor ne akarj ekkora tempóval kezdeni, mert nem fogod bírni.

-Oké, majd észben tartom! - villantotta rám szexi mosolyát. - Tényleg köszi a segítséget.

-Nagyon szívesen. Inkább nem mondom, hogy máskor is, nem szeretném, ha újra előfordulna… - mosolyogtam rá én is.

-Baj lenne, ha a maradékot inkább lesétálnánk? Őszintén szólva elég, hogy is mondjam, fellángolásszerűen szoktam futni, egyelőre ennyire vagyok képes.

-Dehogyis, menjünk!

Egymásra mosolyogtunk és elindultunk.

Ötödik fejezet

Sziasztok!

Túlléptük a 100. oldalletöltést! Wow, nem gondoltam volna! :) Mindenesetre itt az új rész, remélem, tetszeni fog, írjátok meg kommentben, mit gondoltok.;)

XOXO, Caroline

Elena

Csütörtök reggel bizakodva keltem fel. Kimentem a konyhába reggelizni. Nicole álmos fejjel ült az asztalnál, egyik kezében kávésbögre, a másikban a telefonja.

-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva. - Mi hír a nagyvilágban?

-Szia, Elena! El kéne menni bulizni vagy beülni valahova hétvégén, nem gondolod?

-De, szuper ötlet!

-Csak azért, mert most írt Daisy, vele minden óránk közös, hogy ismer egy jó bárt. Van kedved hozzá péntek vagy szombat este?

-Naná! Hozhatom Veronicát? Már meséltem róla, vörös, gyönyörűen rajzol…

-Persze, csak nyugodtan! Ma a suliban megbeszélem Daisyvel a részleteket.

Megettük a tál müzlinket, majd visszavonultunk elkészülni.

Talán az előző esti alkotás miatt valami fiús beütésű szettet akartam viselni. Fekete bőrnadrágot választottam, fehér inggel, és bővebb szabású, kötött, mélybordó pulcsival. A szettet nagy szemű, arany nyaklánccal, a szokásos órámmal és alacsony sarkú, fekete velúr bokacsizmával egészítettem ki. A már szinte általános piros helyett ma bordó rúzst tettem fel. A táskámba még bedobáltam néhány dolgot, majd elbúcsúztunk egymástól Nicole-lal és mindketten indultunk iskolába.

Az első órám előtt vettem egy újabb adag kávét a Starbuck'sban, a dögunalom vállalkozási alapismeretek órára szükségem is volt rá. Veronica szintén kávéval és a francia Vogue legfrissebb példányával érkezett, legalább nem unatkoztunk, miközben találomra leírtunk egy-egy szót, amit elkaptunk az előadásból. Mármint, értem, hogy ez a tantárgy hasznos is lehetne, de nem akarok saját vállalkozást, ha egy divatcég vagy magazin alkalmaz, mint stylist, az nekem tökéletesen megfelel. Szóval maradtunk a Vogue-nál.

Az utolsó óránk aznap férfistyling volt, természetesen az egész csoport, beleértve engem is, izgatottan várta, ki dolgozhat együtt Miss Paiserrel. De a választ nem kaptuk meg. A nő végigbeszélte az órát a farmernadrágokról, a Levi's történetéről, összehasonlított néhány nem farmerekre specializált márkát, de a fotózásról egy szó sem esett.

-Köszönöm a figyelmet, mára ennyi! Viszontlátásra!

Mindenki összeszedte a holmiját, a diákok kettesével-hármasával szállingóztak ki a teremből. Mi is indultunk volna Veronicával, de Miss Paiser intett nekem:

-Kérem, Miss Campbell, várjon egy pillanatot! Miss Bennet, ön távozhat.

Visszafordultam, a katedrához mentem.

-Miről lenne szó?-kérdeztem.

-Nos, megnéztem a portfólióikat, és az önét találtam a legígéretesebbnek. Határozottan van érzéke a férfiak öltöztetéséhez. Persze a fotózáson még nem ezt kapja feladatául.

-Micsoda, enyém az állás?

-Persze, hogy a magáé! Mit gondol, miért marasztaltam itt, hogy elhívjam teázni? Minden szükséges információt ebben talál - nyújtott át egy fehér, lezárt borítékot. - Ha bármi probléma adódik, hívjon fel, a telefonszámom is benne van.

-Ó, köszönöm, Miss Paiser! Igyekszem eleget tenni a kéréseinek!

-Azt jól teszi, ugyanis ha mindent tisztességesen elvégez, azt nem fogom szó nélkül hagyni!

-Rendben, még egyszer köszönöm! Viszontlátásra!

-Viszontlátásra, Miss Campbell!

Óriási mosollyal a képemen mentem ki a teremből. Az ajtóban álló Veronica nyakába borultam:

-Megkaptam, én megyek a fotózásra!-kiáltottam boldogan.

-Gratulálok, Elena! Imádtam a szettjeidet, megérdemelted! Na, mi lesz a feladatod?

-Kaptam egy levelet, amiben minden le van írva. Jaj, ez olyan izgalmas, nem merem egyedül kinyitni!

Így a Starbuck's-ban kötöttünk ki, ahol tejszínhabos cappucino, duplacsokis muffin és Veronica társaságában feltéptem a borítékot. Több gépelt oldalt találtam benne.

-"Kedves Miss Elena Campbell!"-olvastam a levelet.-"Örömmel értesítem, hogy Önt választottam gyakornokomul a Teen Inside magazin keddi címlapfotózására, ahol a főszereplők a One Direction nevű fiúbanda tagjai lesznek. A feladatai a következőek: az 1-es mellékleten feltüntetett előre lefoglalt darabokat hozza el az üzletekből (pontos címeket a 3-as mellékleten talál), majd a fotózás végeztével vigye vissza őket. Ezeket szállítsa a magazin szerkesztőségébe, ahol a maga feladata lesz a 2-es mellékleten látható ábrák szerint összeállítani a szetteket, majd felcímkézni és elkészíteni a helyes sorrendet, hogy ne legyen keveredés. Mindent ellenőrizni fogok hétfőn, délelőtt 11-kor! A fotózás alatt folyamatosan álljon a rendelkezésünkre, akár egy gombostűre, akár egy jó erős kávéra van szükség. Őszintén remélem, hogy hatékonyan fogunk tudni együtt dolgozni. Üdvözlettel, Angela Paiser" Na, mit szólsz? Várj, One Direction! Az melyik együttes is? Az öt fiú, és a  "You don't know oh oh, you don't know you're beautiful"?

- Talált, süllyedt! Tán láttam is őket az X-Factorban néhány éve. Amúgy meg… Nem semmi. Úgy tudom, a Teen Inside a legolvasottabb brit tinimagazin. Nézzük meg, miket fognak viselni!

Veronica áthajolt az asztalon, ahogy magam elé vettem a megfelelő papírt. Mindegyik összeállítás külön jelzést kapott: C1Payne, E2Payne, C1Tomlinson, E2Tomlinson, C1Malik, E2Malik, C1Horan, E2Horan, C1Styles, E2Styles.

-Egész jók. Tetszik ez a brites-olaszos-kilencvenes évek mix - futottam végig a szetteken. -Habár azt nem gondoltam volna, hogy a nő valaha is betette volna a lábát a Topmanbe vagy a Topshopba - vizsgáltam meg a beszerzési listát.

-A jelzések mik lehetnek?

-Ha a szimatom nem csal, a C a covert, vagyis a címlapot, az E pedig az editorialt, azaz a divatanyagot jelenti, a számok pedig a sorrendet, hogy melyik részt fotózzák előbb.

-Á, minden világos! De ez rengeteg cucc! Hogy fogod időre megcsinálni?

-Nehezen. De menni fog, ha minél hamarabb elkezdem. Például most!

Gyorsan elbúcsúztam Veronicától és mint akit puskából lőttek ki, elindultam alternatív bevásárlókörutamra.

Negyedik fejezet

Elena

Míg hazafelé tartottam a futásból, végig a frissen megismert fiún járt az eszem. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de fogalmam sem volt, hol láthattam már korábban. Mindenesetre remekül éreztem magam vele. Kedves volt, vicces, mesélt a londoni életről, a nappaliról és az éjszakairól is. Úgy tűnt, utóbbit nagyon jól ismeri. És milyen helyes volt, atyaég! Pont az esetem: sötét haj, kreol bőr, sötétbarna, mély szempár, kissé rekedtes hang, és az a mosoly… Ő sem teljesen angol, ebben biztos voltam, van benne is jó adag déli vér. Azon gondolkoztam, vajon pénteken tényleg futni akar-e velem, vagy ez egy burkolt randimeghívás, vagy egyáltalán, micsoda… De elmegyek, ezt eldöntöttem, lesz, ami lesz. Szeretném újra látni Zaynt.

Mikor hazaértem, Nicole épp sonkás-sajtos tésztát vett ki a sütőből. Még forró volt és isteni illatot árasztott.

-Milyen volt az edzés? - kérdezte.

-Nagyon jól esett, nem is vagyok olyan rossz formában, mint hittem!

-Akkor megérdemled a vacsorát - mondta nevetve. Elfelezte a tésztát, pont két adagnyit készített. Tányérra rakta, azonban várnunk kellett, hogy hűljön picit. Addig is lezuhanyoztam, Nicole pedig elmosogatott. Mire mindennel elkészültünk, a vacsoránk is fogyasztható állapotba került. Beültünk a kanapéra a tévé elé, evés közben lustán kapcsolgattam a csatornák között.

-Képzeld, találkoztam egy nagyon helyes sráccal futás közben, hozzám csapódott az egyik pihenőmnél és elkezdtünk beszélgetni, aztán együtt fejeztük be a futást. Elvileg találkozunk péntek délután egy újabb körre.

-Na, sok sikert! Hogy néz ki?

-Mint az összes pasi, akivel eddig kapcsolatba kerültem: fekete haj, mélybarna szem, kreol bőr, rosszfiús mosoly… Ha kiderül róla, hogy valamelyik itteni focicsapat utánpótlás-játékosa és szereti egy nyaralás erejéig kihasználni a lányokat, akkor kiszaladok a hajam alól.

-Ja, arra a srácra gondolsz nyárról?

-Igen, arra. Az Utolsó Családi Nyaralást Költözés Előtt is pont arra a tengerparti üdülőhelyre kellett tervezni anyáéknak, ahol egy csapatnyi szexi focista edzőtáborozott. Egy időre inkább hanyagolnám a sportolókat, ha lehet.

Este, elalvás előtt gondoltam egyet, felnyitottam a laptopom, és csak úgy, spontán összeállítottam néhány szettet. Közben végig Zaynre gondoltam, ő volt az inspirációforrásom. Holnap derül ki, ki kapja a lehetőséget a fotózáson való asszisztenskedéshez. Ezek után még jobban akartam a munkát.

Zayn

A srácok halálra cukkoltak a próbán. Persze ez már szokásossá vált köztünk ilyen esetekben, szóval nem vettem magamra. Az éjjel csak forgolódtam az ágyban. Elena járt a fejemben. Őrült szerencsésnek éreztem magam, hogy a sors keresztezte útjainkat. Erre tényleg nem számítottam.

Valamiért reméltem, hogy jó benyomást tettem rá. Ez a futós randiféleség ugyan nem a kreativitásom csúcsa, de hirtelen nem jutott eszembe jobb ötlet. Ha ne lett volna a próba, például elhívhattam volna kávézni rögtön, az mindjárt sokkal normálisabb, mint együtt futni. Főleg, hogy ez utóbbira általában háromhavonta egyszer szánom rá magam.

Hirtelen ötlettől vezérelve kimásztam az ágyból, kihajoltam a nyitott ablakon és rágyújtottam egy szál cigire. A város fényeit bámultam, ahogy nagyon lassan kifújtam a vaníliás füstöt. Elgondolkozva néztem a távolba. Valahol, egy lakásban ő is ott van. Talán valami projektet készít a suliba. Vagy nevetve beszélget a barátnőivel. Vagy már rég alszik, a párnáját átölelve, a hullámos fürtjei eltakarják a vállát, a nagy, kék szemei csukva vannak… Csodaszép lehet. Megráztam a fejem. Miért is fantáziálok egy lányról, akit ma ismertem meg?-gondoltam.-Miért pont ő? Fél Londont megkaphatnám. Ha kimennék az Oxford Streetre "Hé, csajok, Zayn vagyok a One Directionből, ki jön fel hozzám szexelni egy jót?" feliratú táblával a kezemben, sorszámot is adnom kéne. Megfogott, ennyi. De mi van, ha nem jön el pénteken? Mert mondjuk elfelejti, más dolga akad, vagy nekem lesz valami fontos program a bandával.

Ekkor villámcsapásként realizáltam, hogy nem kértem el a telefonszámát. Hogy lehetek ekkora gyökér? Az elérhetőségeinek száma nálam jelenleg nulla. Persze, megkereshetném Facebookon. Ha megjegyeztem volna a kilométer hosszú nevét. Az Elenánál leragadtam. Miért, miért, miért nem rázott meg valaki, hogy "Hülyegyerek, mobilszám! Arra való, hogy elkérjed! Vagy jegyezd meg a csaj nevét, ha már volt szíves megosztani veled!" Ez az, Zayn, mesterien kezded a kapcsolataidat!

Harmadik fejezet

Sziasztok!

És itt a harmadik fejezet... Olvassátok, pipáljatok, kommenteljetek! :)

XOXO, Caroline

Zayn

Szabad este. Ilyen is ritkán adódik. Ezt és a kivételesen száraz időt kihasználva elmentem a Hyde Parkba futni. Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, kikapcsoltam az agyamat, csak a zenére koncentráltam. Már egy ideje futottam, mikor megláttam egy lányt. Szűk futónadrágot viselt, ami tökéletesen kiadta formás fenekét. Hosszú haját összekötötte a fején, a hullámos, sötétbarna copf szabadon lengett, ahogy kellemesen gyors tempóban futott. Ő is zenét hallgatott. Kicsit begyorsítottam és nyomába eredtem, már csak a látvány miatt is. Így voltunk egy darabig, a lány előttem, hátra sem nézett.

Aztán egyszer csak megállt egy padnál nyújtani. Követtem a példáját. Most megláttam az arcát, és elállt a lélegzetem. Az a lány volt, akinek a barátnője a múltkor megelőzött minket. Nem felejtettem el őt, a babaarcát, a boldogan csillogó szemeit… Úgy döntöttem, nem véletlenül találkoztunk, így megszólítottam:

-Szia, gyakran jársz ide? - kérdeztem mosolyogva.

A lány kicsit összerezzent, de aztán kivette a fülhallgatóját és válaszolt:

-Szia! Nem, csak nemrég költöztem Londonba, ez a harmadik alkalom talán, hogy kjöttem futni. Amúgy Elena vagyok.

-Örvendek, Zayn - a kezemet nyújtottam, de ő ehelyett két puszit adott az arcomra. Kicsit meglepődve viszonoztam.

-Jaj, bocsánat, hogy ilyen közvetlen vagyok, biztos a spanyol vér! - nevette el magát.

-Spanyol?

-Igen, félig spanyol vagyok anyukám részéről. A teljes nevem Elena Victoria Campbell Sanchez, szerintem érthető, miért utálok aláírni dolgokat.

-Miért jöttél Londonba? Munka, suli?

-Egyetem! A héten kezdődött és nagyon élvezem.

-Szóval azt mondod, új vagy Londonban. Milyennek találod?

-A világ legszebb városa! Legalábbis nekem. Madrid közel áll hozzá, de Liverpool, ahol eddig laktam, a nyomába sem ér! Rettentően szeretek itt lakni.

Ahogy beszélt, le sem tudtam venni róla a szemem. Vékony volt, de izmos és sportos, az arcán szépen keveredtek a brit és mediterrán vonások. Kicsit hosszúkás arca volt, telt ajkakkal, fehér bőrrel. A sötét szemöldök alól hosszú, fekete szempillák keretezte kék szempár világított. Gyönyörű volt.

Együtt futottuk le a táv maradék részét. Nagyon jól elbeszélgettünk. Pont végeztünk, mikor megszólalt a telefonom, üzenetet kaptam Liamtől:

"Zayn, hol a francban vagy? Ma estére próbát beszéltünk meg, mindenki rád vár!"

-Ó, a fenébe… - mondtam. - Most el kell rohannom, bocsáss meg, halaszthatatlan dolgom van!

-Nem baj, menj csak! 

-Sajnálom, tényleg! Viszont találkozhatunk újra! Péntek délután, hat körül, a futópálya elején? Motiváló veled futni!

-A gimiben benne voltam a futócsapatban, nem emlékszel? Legyen szép estéd!

-Neked is!

Minden teketória nélkül megölelt. Tetszett ez a nyitottság. Ritkán találkozom ilyennel. A parkolóban bevágódtam a kocsiba, és ahogy voltam, futócuccban elhajtottam. Teljesen kiment a fejemből a próba.

Elena nem ismert fel. Vagy lehet, hogy igen, de nem mondta, és ennek örültem. Sokkal jobb volt így, mintha, mondjuk, felsikított volna, hogy "ÚRISTEN, TE TÉNYLEG ZAYN VAGY??? A ONE DIRECTIONBŐL!!!! ÁÁÁÁÁ!". Nem, ez határozottan nem hiányzott. Szerettem volna jobban megismerni. Úgy éreztem, megérné. Hiszen szép, kedves, vicces, szenvedélyes… Annyira édesnek találtam, ahogy sokkal hangosabban beszél, mint egy átlagos lány.

-Bocsi, srácok, futni voltam! - estem be a próbaterem ajtaján.

-Te. Futni. Oké… Ha már átmentél fitness-freakbe, a büdös bagódat is letehetnéd - csóválta a fejét Liam.

-Engem inkább az érdekel, mit vigyorogsz, mint a tejbetök - mondta Harry kajánul. - Csak nem felszedtél valami szexi futócuccos babát?

-Hagyjál már!

-Háhá! Van rá egy húszasom, hogy felszedtél valakit! Milyen a csaj?

-Semmi közöd hozzá! - Éreztem, ahogy az arcom vöröses színbe vált.

-Tudtaaaam! - vágott hátba Harry nevetve. - Csak így tovább, haver!