Hetedik fejezet

Sziasztok!

Még mielőtt belevágnék az új részbe, megosztok veletek néhány fontosabb információt. Mint sokan mások, hétfőtől én is iskolába megyek, és még nem tudom, hogy fog alakulni az órarendem, mikor tudok időt szakítani írni. A lehetőségeimhez mérten a leggyakrabban fogok új részt hozni!;)

Egyébként a blog külsején is tervezek változtatni, főként egy szép fejlécet szeretnék, a maradék kis időmben megpróbálom megtervezni.

Végül, remélem, tetszeni fog, köszönöm az előző alá érkezett pipákat, most is pipáljatok, ha tetszett, és írjátok meg kommentben, mit gondoltok, nagyon sokat jelentene nekem!:) Köszönöm!

XOXO, Caroline :)

Elena

A hétvége viszonylagos eseménytelenséggel telt, szombaton lustálkodtunk, majd elmentünk a csajokkal koktélozni. Remekül éreztük magunkat, Nicole csoporttársa, Daisy nagyon aranyos lány, mind a négyen szuper jól elbeszélgettünk. Vasárnap este ezúttal Zayn nélkül mentem futni. Miközben róttam a köröket, eszembe jutott, hogy elfelejtettünk számot cserélni, Fogalmam sincs, hogy mehetett ki a fejemből. Ha legközelebb találkozunk, amire elég kevés esélyt láttam, mivel nem beszéltünk következő alkalomról, ezzel fogok indítani.

Hétfőn Miss Paiser mindent rendben talált, óra után mondta, hogy legyek szíves és tízre legyek ott másnap a szerkesztőségben, és vigyek neki meg Giselle-nek egy-egy Starbuck's karamellás lattét.

Kedden nagyon-nagyon profinak öltöztem: szűk, sötét farmer, fehér póló, fekete, hegyes orrú tűsarkú, lazán feltűrt ujjú fekete blézer, nagy fülbevaló, arany óra, piros rúzs és a Louis Vuitton táskám. A suliból a munka miatt felmentést kaptam. Magabiztosan indultam el, a szerkesztőséghez közeli Starbuck'sban vettem kávét magunknak, majd felmentem a terembe.

Ott már javában zajlott az élet, a sminkes és a fodrász az eszközöket készítette elő, a fotósok a világítást állítgatták, míg Miss Paiser és Giselle kedvesen cseverésztek. Odaadtam nekik a kávét, kicsomagoltam a ruhákat, majd idegesen belekortyoltam a saját poharamba. Most kezdtem izgulni. Ez az első munkám a divatszakmában! Kivéve persze a raktári pakolást az egyik liverpooli H&M-ben.

Hamarosan kopogtak az ajtón.

-Ezek biztosan a fiúk. Szabad! - csilingelte Giselle.

Az öt fiú egyenként lépett a terembe. Elsőként egy göndör hajú, huncutul csillogó szemű, másodszor egy nagyon cuki szőke, harmadszor egy kicsit Gossip Girl Nate beütésű, szép mosolyú világosbarna, negyedszer egy általános szépfiú és utolsóként… Zayn! Legszívesebben felkiáltottam volna a meglepődöttségtől, de egy hang nem jött ki a torkomon. Mindent értek! Azért tűnt olyan ismerősnek, a C1Malik és az E2Malik jelzésű szettről azért ő jutott eszembe… A szám elé kaptam a kezem és csodálkozva meredtem rá. Látszott az arcán, hogy ő sem tudja hova tenni a dolgot.

-Srácok, ő Angela Paiser, a stylist, és a gyakornoka, Elena Campbell. Hölgyeim, a fiúk: Harry Styles, Niall Horan, Louis Tomlinson, Liam Payne és Zayn Malik - mondta Giselle, mit sem észrevéve kis közjátékunkból.

-Jó reggelt, biztos vagyok benne, hogy öröm lesz magukkal dolgozni! - villantotta meg millió dolláros mosolyát Miss Paiser.

-Helló! - tőlem ennyire tellett.

-Elena! Te! Itt! - kiáltott fel hirtelen Zayn.

Minden szem ránk szegeződött.

-Ó, ismeritek egymást? - érdeklődött Giselle.

-Ööö… Hát az úgy volt, hogy… - kezdtem bele.

-Találkoztunk már - fejezte be Zayn.

-Igen, a Starbuck'sban, vett nekem egy kávét - folytattam. Zayn először felvonta a szemöldökét, de aztán vette a lapot, nem akartam a tanárom orrára kötni ezt az ismeretséget.

-Igen, mert… Véletlenül összeütköztünk, kiborult a kávéja, és én rendes voltam, vettem neki egy másikat.

-Pontosan. Még egyszer köszönöm. Ez minden - ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést.

-Hát ez nagyszerű. Akkor talán el is kezdhetnétek átöltözni!

Odaadtam mindegyikőjüknek a címlapfotózásra való ruhazsákot. Mindegyik fiú kedvesen mosolygott rám, szerintem Zayn beszélt nekik rólam. Utoljára persze ő maradt.

-Vettem neked egy kávét? Ez meg mi volt? - kérdezte nevetve.

-Az a nő - böktem a fejemmel Miss Paiser felé - a tanárom a suliban! Csak nem fogom közölni vele, hogy voltam futni Zayn Malikkal kétszer is! Mellesleg ezt az egészet - mutattam körbe - mikor szándékoztad volna megosztani velem?

-Elena, te komolyan nem ismertél fel?

-Hű, mekkora arca van valakinek! Figyelj, Zayn, ismerős voltál, igen, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget! Az mondjuk az én hibám, hogy mikor megkaptam a melót, nem néztem utána, kinek a cuccai után rohangálok!

-Na ugye, akkor ne harapd le a fejemet! Álmomban sem gondoltam volna, hogy a "gyakornokoskodás egy fotózáson", ahogy te mondtad, ezt takarja!

-Nézd, erről még beszélünk! Most fogd a cuccod, és menj öltözni! - nyomtam a kezébe a ruhazsákot. - Szerintem istenien fogsz festeni benne - eresztettem el egy mosolyt.

Egy húzásra megittam a maradék kávémat. Hol marad a vodka?! Vagy legalább egy kis sangria?! Minden filmben azt látni és minden könyvben azt olvasni, hogy a magazinok fotózásain mindenki iszik, mint a gödény. Míg a fiúk öltöztek, leküldtek újabb adag kávéért. Jó ürügy volt kiszellőztetni a fejem.  Sokkolt a hír. Nem a ténnyel volt bajom, hogy Zayn híres énekes, hanem hogy nem mondta el. Az agyam mélyén persze felmerült egy aprócska gondolat, hogy nem is ez zavar igazán, hanem hogy már megint egy tehetséges, szexi rosszfiúba futok bele… Aki a változatosság kedvéért nem sportoló, hanem énekes, hurrá! Magamnak is vettem kávét, persze, ennyi csak kijár, ha már előreláthatólag nem lesz semmiféle italozás.

Mikor visszaértem, egy doboz gombostűt kaptam a kezembe, mondván, segítsek Angelának (szólt, hogy sulin kívül hívhatom így), aki a fiúkra igazította a ruhákat. Zayn szenzációsan nézett ki a szettben, elegáns volt, mégis lazaságot sugárzott és nagyon-nagyon vonzó volt. A tekintetünk összetalálkozott, mikor Angela feltűrte a zakója ujját. Az volt a benyomásom, hogy ő viccesnek találja a helyzetet, pedig cseppet sem volt az.

A fotózás rendben zajlott, habár a fiúk néha össze-összepusmogtak lapos pillantásokat vetve irányomba, Bármibe lefogadtam volna, hogy én voltam a téma. Ezt leszámítva jó volt a hangulat, Giselle nagyon értett hozzá, hogyan dobja fel az embereket. A végén, mikor már a fiúk visszaöltöztek a saját ruháikba, én pedig csoportosítottam a fotózáson használtakat, Zayn odajött hozzám:

-El kellett volna mondanom az elején az igazat, de jó volt évek óta először úgy megismerni valakit, hogy nem a sztárt látja bennem - mondta.

-Ne magyarázkodj, Zayn, megértelek, persze, de ez így egyszerre sok volt. A fotózás és te együtt… Ha nem haragszol, szükségem van egy kis időre. Bocsánat, hogy úgy kiakadtam reggel. Ha ezek után még van kedved valamikor találkozni velem, szeretnéd a számomat?

-Igen, köszönöm. És akkor te az enyémet…?

Bólintottam. Telefont cseréltünk, most nálam volt a fekete iPhone és nála a fehér. Beírtuk egymás telefonkönyvébe a számunkat.

-Akkor majd hívlak, vagy te engem - mondta. Óvatosan felém hajolt, azonnal kapcsoltam, mit akar. Angela épp nem nézett oda, úgyhogy gyorsan puszit váltottunk. A másik négy fiútól is elbúcsúztam, akik szintén nagyon kedvesek voltak, meg a stáb tagjaitól, megköszöntem a magazinnak és Angelának a lehetőséget, majd összeszedtem a reklámszatyrokat és elkezdtem visszavinni a különféle darabokat az üzletekbe.

Hatodik fejezet

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a kedves szavakat, amiket az előző bejegyzés alá kaptam, a pipákat és a feliratkozókat! Nagyon sokat jelent nekem, úgyhogy habár csak hétvégére gondoltam új részt, előrehoztam. :) Remélem, tetszeni fog, írjátok meg, mit gondoltok róla!;)

XOXO, Caroline

Elena

Három órával, egy csokis müzliszelettel és egy, az Armaniban kapott ajándék kávéval később hullafáradtan a Teen Inside szerkesztőségébe tartottam. Az a nagyon is alapos gyanúm támadt, hogy eszeveszett rohangálásom alatt - Tommy Hilfigerbe be, Gapből ki, Topmanbe be, Armaniból ki - simán lefutottam a maratont.

A szerkesztőség egy szép, régi épületben található. A portással közöltem, hogy Angela Paiser gyakornoka vagyok, azonnal bebocsátást is nyertem a modern, csillogó irodakomplexumba. Az élet még így, este fél hat tájékában is bőven zajlott. Egy szőke hajú, divatos ruhákat viselő nő szólított meg:

-Szia, biztosan te vagy Angela gyakornoka.

-Igen, örvendek, Elena Campbell.

-Az én nevem Giselle McAllister, én vagyok a felelős a címlapért, örülök, hogy megismerhetlek.

-Hoztam a ruhákat, Angela, vagyis Miss Paiser azt mondta, itt eligazítanak, hova tehetem őket.

-Igen, gyere utánam, megmutatom a termet!

Giselle keresztülvezetett a nagy irodán, majd egy folyosóra értünk, ahol kulccsal kinyitott egy ajtót.

-Ez lenne az!

A studió még üresen is csodálatos volt. Ugrásra készen várta, hogy megtöltsék élettel. Fehér vászonfal, ruhaállványok, hangszórók, asztalok, kényelmes fotelek - egy sztárfotózás kellékei.

-Erre az állványra pakolhatsz! Holnap jössz fotózásra készre varázsolni őket, vagy nekilátnál most? - kérdezte, miután valamiféle rendszer szerint megszabadítottam a karomat a rengeteg reklámszatyor súlyától.

-Ha lehet, inkább holnap, elég fáradt vagyok már.

-Elhiszem - mosolygott rám Giselle. - Háromra várlak!

-Itt leszek, és viszlát!

-Viszlát holnap, Elena!

Hazafelé, a metrón hangos zenével tartottam ébren magam, majd még mielőtt felmentem volna, vettem egy óriási, sonkás-sajtos-baconös pizzát az utcánkban lévő pizzériából. Úgy éreztem, igazán megérdemlem.

Otthon kivittem a pizzát a konyhába, lemostam a sminkem, összefogtam a hajam, kényelmes melegítőt és pólót húztam, majd csatlakoztam Nicole-hoz, aki a nappaliban ülve, a kínai kaja fölött az órai jegyzeteit rendszerezte.

-Szia, látom, jó napod volt - pillantott a pizzámra.

-Mi az hogy! Én kaptam a gyakornoki állást, egész délután a ruhák után rohangáltam.

-Gratulálok! Hol lesz a munka?

-Kedden, a Teen Inside-nál, a One Direction lesz az alany. A tinimagazinok nem mindig szerencsés referenciák, de jelenleg minden kislány kedvenc együttese az ország legnépszerűbb tiniújságjában… Ez már más tészta.

-Annyira örülök neked! Aztán kitartást a sztárocskákhoz.

-Igyekszem. El is fáradtam, annyi helyre kellett mennem! Veled mi történt ma?

-Szuper óráim voltak, a színelméletről hallgatva kedvem támadt átfesteni a lakást. Ha a miénk lenne, meg is tenném! A hálószobák valami klassz pirosak lennének… Ja, és a hétvége! Péntek vagy szombat?

-Inkább szombat, suli után dolgozni megyek, estére meg már elígérkeztem futni.

-Tényleg, a szexi fiú! Bejött az élet neked, csajszi!

Másnap suli után azonnal elrohantam a szerkesztőségbe, út közben vettem egy kávét is, biztos, ami biztos. Megint Giselle fogadott, kaptam tőle tíz ruhazsákot, hogy a fellógatott darabokat megóvjam az esetleges portól. Jó munkát kívánt és egyedül hagyott a teremben.

Találtam egy iPhone hangszórót, rácsatlakoztattam a telefonomat, gondoltam, nem árt egy kis zenei aláfestés. Óvatosan kicsomagoltam a ruhákat és kezdetét vette a munka. Mindenre nagyon vigyáztam, de még így is elég jól haladtam. A C1Malik és az E2Malik voltak a kedvenceim. Előbbi sötétkék nadrágból, bordó alapon printelt ingből, egyszerű, fekete bőrcipőből és fekete zakóból, utóbbi szűk farmerből, fehér pólóból, piros kockás ingből és magas szárú Nike cipőből állt. Furcsa, de mindkettőről Zayn jutott eszembe, annyira illettek hozzá! Hasonlókat képzeltem el rajta, mikor nem a futócuccát viseli, amiben legutóbb láttam.

Körülbelül egy óra alatt sikerült végeznem. Miután minden szettet elkészítettem, jól olvasható címkével láttam el őket és helyes sorrendben felakasztottam az állványra. Bezártam a termet, a kulcsot átadtam Giselle-nek, és indultam haza átöltözni.

Otthon lemostam a sminkem, összekötöttem a hajam, felvettem egy térdig érő fekete futónadrágot, egy kék sportmelltartót, egy feszes, sárga edzőtrikót, felhúztam a pink Nike edzőcipőmet. Aztán gondoltam egyet, és feltettem egy kis szempillaspirált. Alapvetően utálok minden sminket az arcomon edzés közben, de ez más. Időre sikerült odaérnem. Hamarosan megérkezett Zayn is, talpig Nike-ban, pár napos borostával és szexi félmosollyal az arcán.

-Szia, örülök, hogy eljöttél - mondta, és adtunk egymásnak két-két puszit. A pusziról nem tudok leszokni, áthoztam ezt a szokást Spanyolországból Angliába. Először mindenki meglepődik, de aztán hamar természetessé válik.

-Én örülök, hogy elhívtál. Na, elvileg akkor futsz jó tempóban, ha minden gond nélkül tudsz beszélni közben. Ehhez tartsuk magunkat!

Körülbelül egy kilométer után jöttem rá, hogy vagy én vagyok kirobbanó formában, vagy Zayn nagyon nem bírja a futást, mert egyre gyorsabban kezdett zihálni. Lelassítottam a tempót.

-Oké minden? - kérdeztem.

-Nem… Szerintem beszorult a levegő, vagy nem tudom, de nagyon szúr...

-Jó, gyere, álljunk meg, segítek!

Zayn kétrét görnyedt, tenyerét az oldalára szorította. A vak is láthatta, hogy nincs hozzászokva a futáshoz, egy kilométer után nem normális az ilyen reakció.

-Próbálj felegyeneseni kicsit. Így, jól van. Ne lepődj meg…

Elvettem a kezét, hogy ne zavarjon, az egyik karommal átöleltem hátulról, a másik kezemmel finoman a bordái alá nyúltam. Óvatosan, hogy ne fájjon neki, elkezdtem masszírozni, hogy távozzon a beszorult levegő. Az évek során azt tapasztaltam, hogy ez jön be a legjobban ilyenkor.

-Próbálj mélyeket lélegezni! Jobban vagy?

-Sokkal, köszönöm, Elena.

Teljesen felegyenesedett, én feljebb csúsztattam a kezem, a mellkasán át a válláig. Éreztem, ahogy a szíve szaporán dobog és mindkét kezét a derekamra teszi, majd erősen magához szorítva megölel. Felnéztem a gyönyörű, mélybarna szemeibe. Pont a nyakáig értem. Még így, hogy úszott az izzadtságban, is csodálatos illata volt. Finom parfüm, csípős, de édeskés füstszag… Várjunk csak, füstszag?

-Te cigizel? - szegeztem neki a kérdést.

-Iiigen… Néha… Na jó, nem néha. Talán…?

-Nem zavar, nem azért, az összes spanyol unokatesóm cigizik, csak akkor máskor ne akarj ekkora tempóval kezdeni, mert nem fogod bírni.

-Oké, majd észben tartom! - villantotta rám szexi mosolyát. - Tényleg köszi a segítséget.

-Nagyon szívesen. Inkább nem mondom, hogy máskor is, nem szeretném, ha újra előfordulna… - mosolyogtam rá én is.

-Baj lenne, ha a maradékot inkább lesétálnánk? Őszintén szólva elég, hogy is mondjam, fellángolásszerűen szoktam futni, egyelőre ennyire vagyok képes.

-Dehogyis, menjünk!

Egymásra mosolyogtunk és elindultunk.

Ötödik fejezet

Sziasztok!

Túlléptük a 100. oldalletöltést! Wow, nem gondoltam volna! :) Mindenesetre itt az új rész, remélem, tetszeni fog, írjátok meg kommentben, mit gondoltok.;)

XOXO, Caroline

Elena

Csütörtök reggel bizakodva keltem fel. Kimentem a konyhába reggelizni. Nicole álmos fejjel ült az asztalnál, egyik kezében kávésbögre, a másikban a telefonja.

-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva. - Mi hír a nagyvilágban?

-Szia, Elena! El kéne menni bulizni vagy beülni valahova hétvégén, nem gondolod?

-De, szuper ötlet!

-Csak azért, mert most írt Daisy, vele minden óránk közös, hogy ismer egy jó bárt. Van kedved hozzá péntek vagy szombat este?

-Naná! Hozhatom Veronicát? Már meséltem róla, vörös, gyönyörűen rajzol…

-Persze, csak nyugodtan! Ma a suliban megbeszélem Daisyvel a részleteket.

Megettük a tál müzlinket, majd visszavonultunk elkészülni.

Talán az előző esti alkotás miatt valami fiús beütésű szettet akartam viselni. Fekete bőrnadrágot választottam, fehér inggel, és bővebb szabású, kötött, mélybordó pulcsival. A szettet nagy szemű, arany nyaklánccal, a szokásos órámmal és alacsony sarkú, fekete velúr bokacsizmával egészítettem ki. A már szinte általános piros helyett ma bordó rúzst tettem fel. A táskámba még bedobáltam néhány dolgot, majd elbúcsúztunk egymástól Nicole-lal és mindketten indultunk iskolába.

Az első órám előtt vettem egy újabb adag kávét a Starbuck'sban, a dögunalom vállalkozási alapismeretek órára szükségem is volt rá. Veronica szintén kávéval és a francia Vogue legfrissebb példányával érkezett, legalább nem unatkoztunk, miközben találomra leírtunk egy-egy szót, amit elkaptunk az előadásból. Mármint, értem, hogy ez a tantárgy hasznos is lehetne, de nem akarok saját vállalkozást, ha egy divatcég vagy magazin alkalmaz, mint stylist, az nekem tökéletesen megfelel. Szóval maradtunk a Vogue-nál.

Az utolsó óránk aznap férfistyling volt, természetesen az egész csoport, beleértve engem is, izgatottan várta, ki dolgozhat együtt Miss Paiserrel. De a választ nem kaptuk meg. A nő végigbeszélte az órát a farmernadrágokról, a Levi's történetéről, összehasonlított néhány nem farmerekre specializált márkát, de a fotózásról egy szó sem esett.

-Köszönöm a figyelmet, mára ennyi! Viszontlátásra!

Mindenki összeszedte a holmiját, a diákok kettesével-hármasával szállingóztak ki a teremből. Mi is indultunk volna Veronicával, de Miss Paiser intett nekem:

-Kérem, Miss Campbell, várjon egy pillanatot! Miss Bennet, ön távozhat.

Visszafordultam, a katedrához mentem.

-Miről lenne szó?-kérdeztem.

-Nos, megnéztem a portfólióikat, és az önét találtam a legígéretesebbnek. Határozottan van érzéke a férfiak öltöztetéséhez. Persze a fotózáson még nem ezt kapja feladatául.

-Micsoda, enyém az állás?

-Persze, hogy a magáé! Mit gondol, miért marasztaltam itt, hogy elhívjam teázni? Minden szükséges információt ebben talál - nyújtott át egy fehér, lezárt borítékot. - Ha bármi probléma adódik, hívjon fel, a telefonszámom is benne van.

-Ó, köszönöm, Miss Paiser! Igyekszem eleget tenni a kéréseinek!

-Azt jól teszi, ugyanis ha mindent tisztességesen elvégez, azt nem fogom szó nélkül hagyni!

-Rendben, még egyszer köszönöm! Viszontlátásra!

-Viszontlátásra, Miss Campbell!

Óriási mosollyal a képemen mentem ki a teremből. Az ajtóban álló Veronica nyakába borultam:

-Megkaptam, én megyek a fotózásra!-kiáltottam boldogan.

-Gratulálok, Elena! Imádtam a szettjeidet, megérdemelted! Na, mi lesz a feladatod?

-Kaptam egy levelet, amiben minden le van írva. Jaj, ez olyan izgalmas, nem merem egyedül kinyitni!

Így a Starbuck's-ban kötöttünk ki, ahol tejszínhabos cappucino, duplacsokis muffin és Veronica társaságában feltéptem a borítékot. Több gépelt oldalt találtam benne.

-"Kedves Miss Elena Campbell!"-olvastam a levelet.-"Örömmel értesítem, hogy Önt választottam gyakornokomul a Teen Inside magazin keddi címlapfotózására, ahol a főszereplők a One Direction nevű fiúbanda tagjai lesznek. A feladatai a következőek: az 1-es mellékleten feltüntetett előre lefoglalt darabokat hozza el az üzletekből (pontos címeket a 3-as mellékleten talál), majd a fotózás végeztével vigye vissza őket. Ezeket szállítsa a magazin szerkesztőségébe, ahol a maga feladata lesz a 2-es mellékleten látható ábrák szerint összeállítani a szetteket, majd felcímkézni és elkészíteni a helyes sorrendet, hogy ne legyen keveredés. Mindent ellenőrizni fogok hétfőn, délelőtt 11-kor! A fotózás alatt folyamatosan álljon a rendelkezésünkre, akár egy gombostűre, akár egy jó erős kávéra van szükség. Őszintén remélem, hogy hatékonyan fogunk tudni együtt dolgozni. Üdvözlettel, Angela Paiser" Na, mit szólsz? Várj, One Direction! Az melyik együttes is? Az öt fiú, és a  "You don't know oh oh, you don't know you're beautiful"?

- Talált, süllyedt! Tán láttam is őket az X-Factorban néhány éve. Amúgy meg… Nem semmi. Úgy tudom, a Teen Inside a legolvasottabb brit tinimagazin. Nézzük meg, miket fognak viselni!

Veronica áthajolt az asztalon, ahogy magam elé vettem a megfelelő papírt. Mindegyik összeállítás külön jelzést kapott: C1Payne, E2Payne, C1Tomlinson, E2Tomlinson, C1Malik, E2Malik, C1Horan, E2Horan, C1Styles, E2Styles.

-Egész jók. Tetszik ez a brites-olaszos-kilencvenes évek mix - futottam végig a szetteken. -Habár azt nem gondoltam volna, hogy a nő valaha is betette volna a lábát a Topmanbe vagy a Topshopba - vizsgáltam meg a beszerzési listát.

-A jelzések mik lehetnek?

-Ha a szimatom nem csal, a C a covert, vagyis a címlapot, az E pedig az editorialt, azaz a divatanyagot jelenti, a számok pedig a sorrendet, hogy melyik részt fotózzák előbb.

-Á, minden világos! De ez rengeteg cucc! Hogy fogod időre megcsinálni?

-Nehezen. De menni fog, ha minél hamarabb elkezdem. Például most!

Gyorsan elbúcsúztam Veronicától és mint akit puskából lőttek ki, elindultam alternatív bevásárlókörutamra.

Negyedik fejezet

Elena

Míg hazafelé tartottam a futásból, végig a frissen megismert fiún járt az eszem. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de fogalmam sem volt, hol láthattam már korábban. Mindenesetre remekül éreztem magam vele. Kedves volt, vicces, mesélt a londoni életről, a nappaliról és az éjszakairól is. Úgy tűnt, utóbbit nagyon jól ismeri. És milyen helyes volt, atyaég! Pont az esetem: sötét haj, kreol bőr, sötétbarna, mély szempár, kissé rekedtes hang, és az a mosoly… Ő sem teljesen angol, ebben biztos voltam, van benne is jó adag déli vér. Azon gondolkoztam, vajon pénteken tényleg futni akar-e velem, vagy ez egy burkolt randimeghívás, vagy egyáltalán, micsoda… De elmegyek, ezt eldöntöttem, lesz, ami lesz. Szeretném újra látni Zaynt.

Mikor hazaértem, Nicole épp sonkás-sajtos tésztát vett ki a sütőből. Még forró volt és isteni illatot árasztott.

-Milyen volt az edzés? - kérdezte.

-Nagyon jól esett, nem is vagyok olyan rossz formában, mint hittem!

-Akkor megérdemled a vacsorát - mondta nevetve. Elfelezte a tésztát, pont két adagnyit készített. Tányérra rakta, azonban várnunk kellett, hogy hűljön picit. Addig is lezuhanyoztam, Nicole pedig elmosogatott. Mire mindennel elkészültünk, a vacsoránk is fogyasztható állapotba került. Beültünk a kanapéra a tévé elé, evés közben lustán kapcsolgattam a csatornák között.

-Képzeld, találkoztam egy nagyon helyes sráccal futás közben, hozzám csapódott az egyik pihenőmnél és elkezdtünk beszélgetni, aztán együtt fejeztük be a futást. Elvileg találkozunk péntek délután egy újabb körre.

-Na, sok sikert! Hogy néz ki?

-Mint az összes pasi, akivel eddig kapcsolatba kerültem: fekete haj, mélybarna szem, kreol bőr, rosszfiús mosoly… Ha kiderül róla, hogy valamelyik itteni focicsapat utánpótlás-játékosa és szereti egy nyaralás erejéig kihasználni a lányokat, akkor kiszaladok a hajam alól.

-Ja, arra a srácra gondolsz nyárról?

-Igen, arra. Az Utolsó Családi Nyaralást Költözés Előtt is pont arra a tengerparti üdülőhelyre kellett tervezni anyáéknak, ahol egy csapatnyi szexi focista edzőtáborozott. Egy időre inkább hanyagolnám a sportolókat, ha lehet.

Este, elalvás előtt gondoltam egyet, felnyitottam a laptopom, és csak úgy, spontán összeállítottam néhány szettet. Közben végig Zaynre gondoltam, ő volt az inspirációforrásom. Holnap derül ki, ki kapja a lehetőséget a fotózáson való asszisztenskedéshez. Ezek után még jobban akartam a munkát.

Zayn

A srácok halálra cukkoltak a próbán. Persze ez már szokásossá vált köztünk ilyen esetekben, szóval nem vettem magamra. Az éjjel csak forgolódtam az ágyban. Elena járt a fejemben. Őrült szerencsésnek éreztem magam, hogy a sors keresztezte útjainkat. Erre tényleg nem számítottam.

Valamiért reméltem, hogy jó benyomást tettem rá. Ez a futós randiféleség ugyan nem a kreativitásom csúcsa, de hirtelen nem jutott eszembe jobb ötlet. Ha ne lett volna a próba, például elhívhattam volna kávézni rögtön, az mindjárt sokkal normálisabb, mint együtt futni. Főleg, hogy ez utóbbira általában háromhavonta egyszer szánom rá magam.

Hirtelen ötlettől vezérelve kimásztam az ágyból, kihajoltam a nyitott ablakon és rágyújtottam egy szál cigire. A város fényeit bámultam, ahogy nagyon lassan kifújtam a vaníliás füstöt. Elgondolkozva néztem a távolba. Valahol, egy lakásban ő is ott van. Talán valami projektet készít a suliba. Vagy nevetve beszélget a barátnőivel. Vagy már rég alszik, a párnáját átölelve, a hullámos fürtjei eltakarják a vállát, a nagy, kék szemei csukva vannak… Csodaszép lehet. Megráztam a fejem. Miért is fantáziálok egy lányról, akit ma ismertem meg?-gondoltam.-Miért pont ő? Fél Londont megkaphatnám. Ha kimennék az Oxford Streetre "Hé, csajok, Zayn vagyok a One Directionből, ki jön fel hozzám szexelni egy jót?" feliratú táblával a kezemben, sorszámot is adnom kéne. Megfogott, ennyi. De mi van, ha nem jön el pénteken? Mert mondjuk elfelejti, más dolga akad, vagy nekem lesz valami fontos program a bandával.

Ekkor villámcsapásként realizáltam, hogy nem kértem el a telefonszámát. Hogy lehetek ekkora gyökér? Az elérhetőségeinek száma nálam jelenleg nulla. Persze, megkereshetném Facebookon. Ha megjegyeztem volna a kilométer hosszú nevét. Az Elenánál leragadtam. Miért, miért, miért nem rázott meg valaki, hogy "Hülyegyerek, mobilszám! Arra való, hogy elkérjed! Vagy jegyezd meg a csaj nevét, ha már volt szíves megosztani veled!" Ez az, Zayn, mesterien kezded a kapcsolataidat!

Harmadik fejezet

Sziasztok!

És itt a harmadik fejezet... Olvassátok, pipáljatok, kommenteljetek! :)

XOXO, Caroline

Zayn

Szabad este. Ilyen is ritkán adódik. Ezt és a kivételesen száraz időt kihasználva elmentem a Hyde Parkba futni. Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, kikapcsoltam az agyamat, csak a zenére koncentráltam. Már egy ideje futottam, mikor megláttam egy lányt. Szűk futónadrágot viselt, ami tökéletesen kiadta formás fenekét. Hosszú haját összekötötte a fején, a hullámos, sötétbarna copf szabadon lengett, ahogy kellemesen gyors tempóban futott. Ő is zenét hallgatott. Kicsit begyorsítottam és nyomába eredtem, már csak a látvány miatt is. Így voltunk egy darabig, a lány előttem, hátra sem nézett.

Aztán egyszer csak megállt egy padnál nyújtani. Követtem a példáját. Most megláttam az arcát, és elállt a lélegzetem. Az a lány volt, akinek a barátnője a múltkor megelőzött minket. Nem felejtettem el őt, a babaarcát, a boldogan csillogó szemeit… Úgy döntöttem, nem véletlenül találkoztunk, így megszólítottam:

-Szia, gyakran jársz ide? - kérdeztem mosolyogva.

A lány kicsit összerezzent, de aztán kivette a fülhallgatóját és válaszolt:

-Szia! Nem, csak nemrég költöztem Londonba, ez a harmadik alkalom talán, hogy kjöttem futni. Amúgy Elena vagyok.

-Örvendek, Zayn - a kezemet nyújtottam, de ő ehelyett két puszit adott az arcomra. Kicsit meglepődve viszonoztam.

-Jaj, bocsánat, hogy ilyen közvetlen vagyok, biztos a spanyol vér! - nevette el magát.

-Spanyol?

-Igen, félig spanyol vagyok anyukám részéről. A teljes nevem Elena Victoria Campbell Sanchez, szerintem érthető, miért utálok aláírni dolgokat.

-Miért jöttél Londonba? Munka, suli?

-Egyetem! A héten kezdődött és nagyon élvezem.

-Szóval azt mondod, új vagy Londonban. Milyennek találod?

-A világ legszebb városa! Legalábbis nekem. Madrid közel áll hozzá, de Liverpool, ahol eddig laktam, a nyomába sem ér! Rettentően szeretek itt lakni.

Ahogy beszélt, le sem tudtam venni róla a szemem. Vékony volt, de izmos és sportos, az arcán szépen keveredtek a brit és mediterrán vonások. Kicsit hosszúkás arca volt, telt ajkakkal, fehér bőrrel. A sötét szemöldök alól hosszú, fekete szempillák keretezte kék szempár világított. Gyönyörű volt.

Együtt futottuk le a táv maradék részét. Nagyon jól elbeszélgettünk. Pont végeztünk, mikor megszólalt a telefonom, üzenetet kaptam Liamtől:

"Zayn, hol a francban vagy? Ma estére próbát beszéltünk meg, mindenki rád vár!"

-Ó, a fenébe… - mondtam. - Most el kell rohannom, bocsáss meg, halaszthatatlan dolgom van!

-Nem baj, menj csak! 

-Sajnálom, tényleg! Viszont találkozhatunk újra! Péntek délután, hat körül, a futópálya elején? Motiváló veled futni!

-A gimiben benne voltam a futócsapatban, nem emlékszel? Legyen szép estéd!

-Neked is!

Minden teketória nélkül megölelt. Tetszett ez a nyitottság. Ritkán találkozom ilyennel. A parkolóban bevágódtam a kocsiba, és ahogy voltam, futócuccban elhajtottam. Teljesen kiment a fejemből a próba.

Elena nem ismert fel. Vagy lehet, hogy igen, de nem mondta, és ennek örültem. Sokkal jobb volt így, mintha, mondjuk, felsikított volna, hogy "ÚRISTEN, TE TÉNYLEG ZAYN VAGY??? A ONE DIRECTIONBŐL!!!! ÁÁÁÁÁ!". Nem, ez határozottan nem hiányzott. Szerettem volna jobban megismerni. Úgy éreztem, megérné. Hiszen szép, kedves, vicces, szenvedélyes… Annyira édesnek találtam, ahogy sokkal hangosabban beszél, mint egy átlagos lány.

-Bocsi, srácok, futni voltam! - estem be a próbaterem ajtaján.

-Te. Futni. Oké… Ha már átmentél fitness-freakbe, a büdös bagódat is letehetnéd - csóválta a fejét Liam.

-Engem inkább az érdekel, mit vigyorogsz, mint a tejbetök - mondta Harry kajánul. - Csak nem felszedtél valami szexi futócuccos babát?

-Hagyjál már!

-Háhá! Van rá egy húszasom, hogy felszedtél valakit! Milyen a csaj?

-Semmi közöd hozzá! - Éreztem, ahogy az arcom vöröses színbe vált.

-Tudtaaaam! - vágott hátba Harry nevetve. - Csak így tovább, haver!

Második fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülnék valamiféle visszajelzésnek, ha elolvastátok, tényleg érdekel, mit gondoltok róla. :)

XOXO, Caroline

Elena

Egy hét alatt teljesen hozzászoktunk London pörgéséhez. Ketten elég gyorsan felszámoltuk a dobozokat, berendezkedtünk, belaktuk a lakást. A várost apránként fedeztük fel: először a közvetlen környéket, aztán egyre beljebb és beljebb, egészen a belvárosig. Találtunk szupermarketet, szuper helyet, ahonnan lehet pizzát vagy kebabot rendelni, jól felszerelt edzőtermet, hangulatos pubokat, elegáns bárokat, a kedvenc boltjainkat. Egy pillanat műve volt megszeretni a metropolita életet.

Elérkezett az első nap az iskolában. Meg akartam mutatni, hogy helyem van ott, ezért a jól bevált effortless chic stílushoz nyúltam: fekete, oldalt fehér sávos, bokáig érő ceruzanadrág, fehér ing, fekete, tűsarkú, hegyes orrú bőrcipő, fekete bőröv, fekete, karcsúsított blézer, nagy, köves fülbevaló, arany boyfriend óra, jó minőségű, nagy, fekete bőrtáskával. A sminkem egyszerű, natúr szemek piros ajkakkal, a hajamat pedig oldalra fésültem.

Otthon gyorsan bekaptam valami reggelit, és már indultam is, nem szeretnék elkésni. Felszálltam a megfelelő buszra, útközben rádiót hallgattam a telefonomon. Egy fülbemászó dallam szólt: "Hey girl, it's now or never, it's now or never, don't over-think just let it go…"

Elég hamar megérkeztem a gyönyörű, impozáns épületbe. Az ajtónál magával ragadott a beáramló diákok sodrása. Mindenki az orientációs terembe tartott.

Kerestem egy szimpatikus helyet, leültem, elővettem a Vogue-ot és elmerültem az egyik cikkben.

-Szerintem Marc Jacobs túl sokszor nézte meg a Kabarét, miközben az őszi/téli kollekciót tervezte. Lehet, hogy ez mostanában nem túl népszerű gondolat, de már agyam eldobom a húszas évektől - mondta egy női hang mellettem. Az újságomba egy csinos, vörös hajú, zöld szemű, szeplős lány pillantott bele. - Jaj, bocsánat - nézett fel rám. - Túl sokat fecsegek, már megint. Veronica Bennet vagyok - nyújtotta felém a kezét.

-Ugyan, nem baj! Kicsit már nekem is sok belőle. Elena Campbell- ráztam meg a jobbját mosolyogva, és adtam az arcára egy-egy puszit, amit viszonzott. - Most kezdesz?

-Igen, kicsit izgulok. Milyen szakon vagy?

-Stylis, te?

-Ugyanez! - mosolyodott el ő is.

-Na, az szuper! Londoni vagy?

-Nem, Brightonból jöttem. Te?

-Én liverpooli vagyok, egy hete lakom itt, a legjobb barátnőmmel közösen bérlünk lakást. Ő belsőépítészetet tanul.

-Két művész együtt, az igen! Mármint, szerintem a belsőépítészet is egyfajta művészet, csakúgy, mint a divattervezés.

Buzgón bólogattam. Örültem, hogy rögtön találtam valakit, akivel egy húron pendülünk. Az eligazítás korrrekt és részletes volt, megkaptuk a teremrendet az órarendet, majd rögtön mennünk is kellett órára. Az első óránk a férfistyling nevet viselte.

Elővettem a táskámból az ide vonatkozó portfóliót. Nem mondanám, hogy imádok férfiakat öltöztetni, de mikor elegem van a női ruhákból, határozottan kikapcsoló tud lenni.

-Jó reggelt kívánok. A nevem Angela Paiser, én fogom tanítani önöknek ezt a tárgyat - libbent be a katedrára egy negyven-ötven körüli, vállig érő, szőke hajú, nagyon elegáns nő kis fekete ruhában és fekete tűsarkú cipőben. - Sokan azt gondolják, hogy férfiakat öltöztetni a világ legegyszerűbb dolga, de nehezebb, mint hinnék. Szeretném, ha mindenki komolyan venné a tárgyat, ezért rögtön van egy ajánlatom is maguknak. A jövő hét folyamán egy címlapfotózást fogok stylingolni, ehhez keresek egy asszisztenst. A megfelelő személyt a portfólióik alapján fogom kiválasztani. Az eredményt csütörtökön tudják meg. Tehát… 

Mindenki lenyűgözve hallgatta Miss Paisert. Az iskola mindenhol kihangsúlyozza, hogy nagy szerepet kapnak az oktatásban a gyakorlatok, de hogy ilyen hamar lehetőséget kapjunk…

Ma még csak minden órán bemutatkoztunk, hamar elrepült a nap. Iskola után elmentünk Verával ebédelni, sokat beszélgettünk. Közben végig arra gondoltam, hogy bárcsak én kapnám ezt az asszisztensi állást. Furdalt a kíváncsiság, kik lehetnek azok, akiknek ez a bámulatos nő készíti össze a ruháit. És az önéletrajzot sem árt bővíteni.

Első fejezet

Sziasztok!

Fogadjátok szeretettel a fanfictionöm első részét! :) Kommenteljetek bátran, minden véleményt szívesen fogadok. Először teszem ki írásomat a netre, szóval kicsit izgulok, ahogy ezt gépelem. :) Remélem, tetszeni fog!

XOXO, Caroline

Elena

Az eső akkor kezdett zuhogni, amikor kiértem a vasútállomásról. Magamban mosolyogtam, tényleg megérkeztem Londonba. Magas, szőke hajú barátnőm a kocsijánál integetett, kezében esernyővel.

-Szia, gyere gyorsan, mielőtt bőrig ázol! - mondta Nicole. - Rakd be a csomagtartóba a bőröndöket! Csini vagy, mint mindig!

-Jaj, úgy örülök, hogy végre látlak! - öleltem át.

Aztán beállítottam hátra a két súlyos bőröndöt, majd beültem a kocsiba. Nicole próbált kitolatni a parkolóból.

-A lakás isteni - magyarázta közben. - Nem túl nagy, de kettőnknek tökéletes, van két szoba, egy nappali - étkező, egy konyha, és sajnos csak egy fürdő. Elég jó a közlekedés is, van a közelben metrómegálló, buszmegálló, én csak hétvégén tervezek kocsival járni, mert Londonban meg lehet őrülni a forgalomtól, amint látod - a mondat végére egy dudálással tett pontot.

-Remekül hangzik! Szerencse, hogy a suli csak egy hét múlva kezdődik, addig be tudunk rendezkedni. Anyáék holnap jönnek a dobozokkal.

-Rendben. Nekem is van még kipakolnivalóm. A francba!

Dugóba keveredtünk. Nicole nagyot sóhajtva előkereste a táskájából a telefonját és a kocsi rádiójára kötötte.

-Kapcsolhatok zenét?

-Nyugodtan.

Én nem bántam, hogy állunk. Csillogó szemmel néztem a várost. Eddig Liverpoolban laktam. Egyszer jártam a fővárosban, évekkel ezelőtt. Akkor döntöttem el, hogy egyszer ide fogok költözni. Mindig is divattal akartam foglalkozni, sikítozva rohantam körbe a házunkat, mikor érettségi után megtudtam, hogy felvettek a London College of Fashionbe. Barátnőm, Nicole egy építészeti egyetemre jelentkezett, az ő álma az interior design volt. Eldöntöttük, hogy együtt hódítjuk meg ezt a csodálatos várost. Egész nyáron lakáshirdetéseket bújtunk és dolgoztunk, hogy megalapozzuk új, felnőtt életünket. Nicole előbb érkezett, mint én, ő nézte meg a lakást és intézett el mindent vele kapcsolatban. Bíztam az ízlésében. Tudtam, hogy most kezdődik el igazán az életem.

Nicole idegesen dobolt a kormányon a zene ritmusára. Próbált minden alkalmat megragadni az előzésre, néha sikeresen, sokszor sikertelenül. A mellettünk lévő sávba beállt egy fekete Mercedes, a volán mögött egy szexi, sötét hajú, kreol bőrű, borostás fiú ült. Egy ideig egymást fixíroztuk. Ő is pont olyan feszülten várta a kiugrási lehetőséget, mint Nicole.

Hirtelen Nicole begyorsított és megpróbálta beelőzni a kocsisort, de a fekete mercis fiú sem tétlenkedett. Egy ideig fej fej mellett haladtak, de Nicole ügyesebb volt, előbb be tudott kapcsolódni a mozgó sorra, míg a fiú bent maradt a dugóban.

-Na! Ki mondta, hogy a nők nem tudnak vezetni? - mondta nevetve.

Zayn

-Ez az, menj a francba! Hülye picsa! Mindig mondtam, hogy nők kezébe tilos kormányt adni! - füstölögtem. Ha emiatt a liba miatt nem érkezünk meg időben az interjúra… Elég ciki élő adásról késni.

-Ha jól vettem észre, most te voltál a béna!

-Fogd be, Liam! - torkollta le Louis. - Csigavér, Zayn, nem vagyunk elkésve sehonnan.

Nagy sóhaj kíséretében beletúrtam a hajamba. Utálom, ha egy lány jobban vezet nálam. De a másik szép volt. Hosszú, hullámos, sötétbarna haj, porcelánbőr, meggypiros ajkak, csillogó szempár… És nem ő vezetett.

A következő lehetőségnél azonban én nyertem, ezután simán tudtunk haladni. A srácok gondtalanul beszélgettek, átvették az esetleges kérdéseket, én a gondolataimba merülve az utat figyeltem. Végig annak a lánynak az arca lebegett a szemem előtt. Az a tiszta, őszinte lelkesedés… Vajon látom még valaha? Nem tartottam valószínűnek.