Sziasztok!
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, amiket az előző bejegyzés alá kaptam, a pipákat és a feliratkozókat! Nagyon sokat jelent nekem, úgyhogy habár csak hétvégére gondoltam új részt, előrehoztam. :) Remélem, tetszeni fog, írjátok meg, mit gondoltok róla!;)
XOXO, Caroline
Elena
Három órával, egy csokis müzliszelettel és egy, az Armaniban kapott ajándék kávéval később hullafáradtan a Teen Inside szerkesztőségébe tartottam. Az a nagyon is alapos gyanúm támadt, hogy eszeveszett rohangálásom alatt - Tommy Hilfigerbe be, Gapből ki, Topmanbe be, Armaniból ki - simán lefutottam a maratont.
A szerkesztőség egy szép, régi épületben található. A portással közöltem, hogy Angela Paiser gyakornoka vagyok, azonnal bebocsátást is nyertem a modern, csillogó irodakomplexumba. Az élet még így, este fél hat tájékában is bőven zajlott. Egy szőke hajú, divatos ruhákat viselő nő szólított meg:
-Szia, biztosan te vagy Angela gyakornoka.
-Igen, örvendek, Elena Campbell.
-Az én nevem Giselle McAllister, én vagyok a felelős a címlapért, örülök, hogy megismerhetlek.
-Hoztam a ruhákat, Angela, vagyis Miss Paiser azt mondta, itt eligazítanak, hova tehetem őket.
-Igen, gyere utánam, megmutatom a termet!
Giselle keresztülvezetett a nagy irodán, majd egy folyosóra értünk, ahol kulccsal kinyitott egy ajtót.
-Ez lenne az!
A studió még üresen is csodálatos volt. Ugrásra készen várta, hogy megtöltsék élettel. Fehér vászonfal, ruhaállványok, hangszórók, asztalok, kényelmes fotelek - egy sztárfotózás kellékei.
-Erre az állványra pakolhatsz! Holnap jössz fotózásra készre varázsolni őket, vagy nekilátnál most? - kérdezte, miután valamiféle rendszer szerint megszabadítottam a karomat a rengeteg reklámszatyor súlyától.
-Ha lehet, inkább holnap, elég fáradt vagyok már.
-Elhiszem - mosolygott rám Giselle. - Háromra várlak!
-Itt leszek, és viszlát!
-Viszlát holnap, Elena!
Hazafelé, a metrón hangos zenével tartottam ébren magam, majd még mielőtt felmentem volna, vettem egy óriási, sonkás-sajtos-baconös pizzát az utcánkban lévő pizzériából. Úgy éreztem, igazán megérdemlem.
Otthon kivittem a pizzát a konyhába, lemostam a sminkem, összefogtam a hajam, kényelmes melegítőt és pólót húztam, majd csatlakoztam Nicole-hoz, aki a nappaliban ülve, a kínai kaja fölött az órai jegyzeteit rendszerezte.
-Szia, látom, jó napod volt - pillantott a pizzámra.
-Mi az hogy! Én kaptam a gyakornoki állást, egész délután a ruhák után rohangáltam.
-Gratulálok! Hol lesz a munka?
-Kedden, a Teen Inside-nál, a One Direction lesz az alany. A tinimagazinok nem mindig szerencsés referenciák, de jelenleg minden kislány kedvenc együttese az ország legnépszerűbb tiniújságjában… Ez már más tészta.
-Annyira örülök neked! Aztán kitartást a sztárocskákhoz.
-Igyekszem. El is fáradtam, annyi helyre kellett mennem! Veled mi történt ma?
-Szuper óráim voltak, a színelméletről hallgatva kedvem támadt átfesteni a lakást. Ha a miénk lenne, meg is tenném! A hálószobák valami klassz pirosak lennének… Ja, és a hétvége! Péntek vagy szombat?
-Inkább szombat, suli után dolgozni megyek, estére meg már elígérkeztem futni.
-Tényleg, a szexi fiú! Bejött az élet neked, csajszi!
Másnap suli után azonnal elrohantam a szerkesztőségbe, út közben vettem egy kávét is, biztos, ami biztos. Megint Giselle fogadott, kaptam tőle tíz ruhazsákot, hogy a fellógatott darabokat megóvjam az esetleges portól. Jó munkát kívánt és egyedül hagyott a teremben.
Találtam egy iPhone hangszórót, rácsatlakoztattam a telefonomat, gondoltam, nem árt egy kis zenei aláfestés. Óvatosan kicsomagoltam a ruhákat és kezdetét vette a munka. Mindenre nagyon vigyáztam, de még így is elég jól haladtam. A C1Malik és az E2Malik voltak a kedvenceim. Előbbi sötétkék nadrágból, bordó alapon printelt ingből, egyszerű, fekete bőrcipőből és fekete zakóból, utóbbi szűk farmerből, fehér pólóból, piros kockás ingből és magas szárú Nike cipőből állt. Furcsa, de mindkettőről Zayn jutott eszembe, annyira illettek hozzá! Hasonlókat képzeltem el rajta, mikor nem a futócuccát viseli, amiben legutóbb láttam.
Körülbelül egy óra alatt sikerült végeznem. Miután minden szettet elkészítettem, jól olvasható címkével láttam el őket és helyes sorrendben felakasztottam az állványra. Bezártam a termet, a kulcsot átadtam Giselle-nek, és indultam haza átöltözni.
Otthon lemostam a sminkem, összekötöttem a hajam, felvettem egy térdig érő fekete futónadrágot, egy kék sportmelltartót, egy feszes, sárga edzőtrikót, felhúztam a pink Nike edzőcipőmet. Aztán gondoltam egyet, és feltettem egy kis szempillaspirált. Alapvetően utálok minden sminket az arcomon edzés közben, de ez más. Időre sikerült odaérnem. Hamarosan megérkezett Zayn is, talpig Nike-ban, pár napos borostával és szexi félmosollyal az arcán.
-Szia, örülök, hogy eljöttél - mondta, és adtunk egymásnak két-két puszit. A pusziról nem tudok leszokni, áthoztam ezt a szokást Spanyolországból Angliába. Először mindenki meglepődik, de aztán hamar természetessé válik.
-Én örülök, hogy elhívtál. Na, elvileg akkor futsz jó tempóban, ha minden gond nélkül tudsz beszélni közben. Ehhez tartsuk magunkat!
Körülbelül egy kilométer után jöttem rá, hogy vagy én vagyok kirobbanó formában, vagy Zayn nagyon nem bírja a futást, mert egyre gyorsabban kezdett zihálni. Lelassítottam a tempót.
-Oké minden? - kérdeztem.
-Nem… Szerintem beszorult a levegő, vagy nem tudom, de nagyon szúr...
-Jó, gyere, álljunk meg, segítek!
Zayn kétrét görnyedt, tenyerét az oldalára szorította. A vak is láthatta, hogy nincs hozzászokva a futáshoz, egy kilométer után nem normális az ilyen reakció.
-Próbálj felegyeneseni kicsit. Így, jól van. Ne lepődj meg…
Elvettem a kezét, hogy ne zavarjon, az egyik karommal átöleltem hátulról, a másik kezemmel finoman a bordái alá nyúltam. Óvatosan, hogy ne fájjon neki, elkezdtem masszírozni, hogy távozzon a beszorult levegő. Az évek során azt tapasztaltam, hogy ez jön be a legjobban ilyenkor.
-Próbálj mélyeket lélegezni! Jobban vagy?
-Sokkal, köszönöm, Elena.
Teljesen felegyenesedett, én feljebb csúsztattam a kezem, a mellkasán át a válláig. Éreztem, ahogy a szíve szaporán dobog és mindkét kezét a derekamra teszi, majd erősen magához szorítva megölel. Felnéztem a gyönyörű, mélybarna szemeibe. Pont a nyakáig értem. Még így, hogy úszott az izzadtságban, is csodálatos illata volt. Finom parfüm, csípős, de édeskés füstszag… Várjunk csak, füstszag?
-Te cigizel? - szegeztem neki a kérdést.
-Iiigen… Néha… Na jó, nem néha. Talán…?
-Nem zavar, nem azért, az összes spanyol unokatesóm cigizik, csak akkor máskor ne akarj ekkora tempóval kezdeni, mert nem fogod bírni.
-Oké, majd észben tartom! - villantotta rám szexi mosolyát. - Tényleg köszi a segítséget.
-Nagyon szívesen. Inkább nem mondom, hogy máskor is, nem szeretném, ha újra előfordulna… - mosolyogtam rá én is.
-Baj lenne, ha a maradékot inkább lesétálnánk? Őszintén szólva elég, hogy is mondjam, fellángolásszerűen szoktam futni, egyelőre ennyire vagyok képes.
-Dehogyis, menjünk!
Egymásra mosolyogtunk és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése