Hetedik fejezet

Sziasztok!

Még mielőtt belevágnék az új részbe, megosztok veletek néhány fontosabb információt. Mint sokan mások, hétfőtől én is iskolába megyek, és még nem tudom, hogy fog alakulni az órarendem, mikor tudok időt szakítani írni. A lehetőségeimhez mérten a leggyakrabban fogok új részt hozni!;)

Egyébként a blog külsején is tervezek változtatni, főként egy szép fejlécet szeretnék, a maradék kis időmben megpróbálom megtervezni.

Végül, remélem, tetszeni fog, köszönöm az előző alá érkezett pipákat, most is pipáljatok, ha tetszett, és írjátok meg kommentben, mit gondoltok, nagyon sokat jelentene nekem!:) Köszönöm!

XOXO, Caroline :)

Elena

A hétvége viszonylagos eseménytelenséggel telt, szombaton lustálkodtunk, majd elmentünk a csajokkal koktélozni. Remekül éreztük magunkat, Nicole csoporttársa, Daisy nagyon aranyos lány, mind a négyen szuper jól elbeszélgettünk. Vasárnap este ezúttal Zayn nélkül mentem futni. Miközben róttam a köröket, eszembe jutott, hogy elfelejtettünk számot cserélni, Fogalmam sincs, hogy mehetett ki a fejemből. Ha legközelebb találkozunk, amire elég kevés esélyt láttam, mivel nem beszéltünk következő alkalomról, ezzel fogok indítani.

Hétfőn Miss Paiser mindent rendben talált, óra után mondta, hogy legyek szíves és tízre legyek ott másnap a szerkesztőségben, és vigyek neki meg Giselle-nek egy-egy Starbuck's karamellás lattét.

Kedden nagyon-nagyon profinak öltöztem: szűk, sötét farmer, fehér póló, fekete, hegyes orrú tűsarkú, lazán feltűrt ujjú fekete blézer, nagy fülbevaló, arany óra, piros rúzs és a Louis Vuitton táskám. A suliból a munka miatt felmentést kaptam. Magabiztosan indultam el, a szerkesztőséghez közeli Starbuck'sban vettem kávét magunknak, majd felmentem a terembe.

Ott már javában zajlott az élet, a sminkes és a fodrász az eszközöket készítette elő, a fotósok a világítást állítgatták, míg Miss Paiser és Giselle kedvesen cseverésztek. Odaadtam nekik a kávét, kicsomagoltam a ruhákat, majd idegesen belekortyoltam a saját poharamba. Most kezdtem izgulni. Ez az első munkám a divatszakmában! Kivéve persze a raktári pakolást az egyik liverpooli H&M-ben.

Hamarosan kopogtak az ajtón.

-Ezek biztosan a fiúk. Szabad! - csilingelte Giselle.

Az öt fiú egyenként lépett a terembe. Elsőként egy göndör hajú, huncutul csillogó szemű, másodszor egy nagyon cuki szőke, harmadszor egy kicsit Gossip Girl Nate beütésű, szép mosolyú világosbarna, negyedszer egy általános szépfiú és utolsóként… Zayn! Legszívesebben felkiáltottam volna a meglepődöttségtől, de egy hang nem jött ki a torkomon. Mindent értek! Azért tűnt olyan ismerősnek, a C1Malik és az E2Malik jelzésű szettről azért ő jutott eszembe… A szám elé kaptam a kezem és csodálkozva meredtem rá. Látszott az arcán, hogy ő sem tudja hova tenni a dolgot.

-Srácok, ő Angela Paiser, a stylist, és a gyakornoka, Elena Campbell. Hölgyeim, a fiúk: Harry Styles, Niall Horan, Louis Tomlinson, Liam Payne és Zayn Malik - mondta Giselle, mit sem észrevéve kis közjátékunkból.

-Jó reggelt, biztos vagyok benne, hogy öröm lesz magukkal dolgozni! - villantotta meg millió dolláros mosolyát Miss Paiser.

-Helló! - tőlem ennyire tellett.

-Elena! Te! Itt! - kiáltott fel hirtelen Zayn.

Minden szem ránk szegeződött.

-Ó, ismeritek egymást? - érdeklődött Giselle.

-Ööö… Hát az úgy volt, hogy… - kezdtem bele.

-Találkoztunk már - fejezte be Zayn.

-Igen, a Starbuck'sban, vett nekem egy kávét - folytattam. Zayn először felvonta a szemöldökét, de aztán vette a lapot, nem akartam a tanárom orrára kötni ezt az ismeretséget.

-Igen, mert… Véletlenül összeütköztünk, kiborult a kávéja, és én rendes voltam, vettem neki egy másikat.

-Pontosan. Még egyszer köszönöm. Ez minden - ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést.

-Hát ez nagyszerű. Akkor talán el is kezdhetnétek átöltözni!

Odaadtam mindegyikőjüknek a címlapfotózásra való ruhazsákot. Mindegyik fiú kedvesen mosolygott rám, szerintem Zayn beszélt nekik rólam. Utoljára persze ő maradt.

-Vettem neked egy kávét? Ez meg mi volt? - kérdezte nevetve.

-Az a nő - böktem a fejemmel Miss Paiser felé - a tanárom a suliban! Csak nem fogom közölni vele, hogy voltam futni Zayn Malikkal kétszer is! Mellesleg ezt az egészet - mutattam körbe - mikor szándékoztad volna megosztani velem?

-Elena, te komolyan nem ismertél fel?

-Hű, mekkora arca van valakinek! Figyelj, Zayn, ismerős voltál, igen, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget! Az mondjuk az én hibám, hogy mikor megkaptam a melót, nem néztem utána, kinek a cuccai után rohangálok!

-Na ugye, akkor ne harapd le a fejemet! Álmomban sem gondoltam volna, hogy a "gyakornokoskodás egy fotózáson", ahogy te mondtad, ezt takarja!

-Nézd, erről még beszélünk! Most fogd a cuccod, és menj öltözni! - nyomtam a kezébe a ruhazsákot. - Szerintem istenien fogsz festeni benne - eresztettem el egy mosolyt.

Egy húzásra megittam a maradék kávémat. Hol marad a vodka?! Vagy legalább egy kis sangria?! Minden filmben azt látni és minden könyvben azt olvasni, hogy a magazinok fotózásain mindenki iszik, mint a gödény. Míg a fiúk öltöztek, leküldtek újabb adag kávéért. Jó ürügy volt kiszellőztetni a fejem.  Sokkolt a hír. Nem a ténnyel volt bajom, hogy Zayn híres énekes, hanem hogy nem mondta el. Az agyam mélyén persze felmerült egy aprócska gondolat, hogy nem is ez zavar igazán, hanem hogy már megint egy tehetséges, szexi rosszfiúba futok bele… Aki a változatosság kedvéért nem sportoló, hanem énekes, hurrá! Magamnak is vettem kávét, persze, ennyi csak kijár, ha már előreláthatólag nem lesz semmiféle italozás.

Mikor visszaértem, egy doboz gombostűt kaptam a kezembe, mondván, segítsek Angelának (szólt, hogy sulin kívül hívhatom így), aki a fiúkra igazította a ruhákat. Zayn szenzációsan nézett ki a szettben, elegáns volt, mégis lazaságot sugárzott és nagyon-nagyon vonzó volt. A tekintetünk összetalálkozott, mikor Angela feltűrte a zakója ujját. Az volt a benyomásom, hogy ő viccesnek találja a helyzetet, pedig cseppet sem volt az.

A fotózás rendben zajlott, habár a fiúk néha össze-összepusmogtak lapos pillantásokat vetve irányomba, Bármibe lefogadtam volna, hogy én voltam a téma. Ezt leszámítva jó volt a hangulat, Giselle nagyon értett hozzá, hogyan dobja fel az embereket. A végén, mikor már a fiúk visszaöltöztek a saját ruháikba, én pedig csoportosítottam a fotózáson használtakat, Zayn odajött hozzám:

-El kellett volna mondanom az elején az igazat, de jó volt évek óta először úgy megismerni valakit, hogy nem a sztárt látja bennem - mondta.

-Ne magyarázkodj, Zayn, megértelek, persze, de ez így egyszerre sok volt. A fotózás és te együtt… Ha nem haragszol, szükségem van egy kis időre. Bocsánat, hogy úgy kiakadtam reggel. Ha ezek után még van kedved valamikor találkozni velem, szeretnéd a számomat?

-Igen, köszönöm. És akkor te az enyémet…?

Bólintottam. Telefont cseréltünk, most nálam volt a fekete iPhone és nála a fehér. Beírtuk egymás telefonkönyvébe a számunkat.

-Akkor majd hívlak, vagy te engem - mondta. Óvatosan felém hajolt, azonnal kapcsoltam, mit akar. Angela épp nem nézett oda, úgyhogy gyorsan puszit váltottunk. A másik négy fiútól is elbúcsúztam, akik szintén nagyon kedvesek voltak, meg a stáb tagjaitól, megköszöntem a magazinnak és Angelának a lehetőséget, majd összeszedtem a reklámszatyrokat és elkezdtem visszavinni a különféle darabokat az üzletekbe.