Második fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülnék valamiféle visszajelzésnek, ha elolvastátok, tényleg érdekel, mit gondoltok róla. :)

XOXO, Caroline

Elena

Egy hét alatt teljesen hozzászoktunk London pörgéséhez. Ketten elég gyorsan felszámoltuk a dobozokat, berendezkedtünk, belaktuk a lakást. A várost apránként fedeztük fel: először a közvetlen környéket, aztán egyre beljebb és beljebb, egészen a belvárosig. Találtunk szupermarketet, szuper helyet, ahonnan lehet pizzát vagy kebabot rendelni, jól felszerelt edzőtermet, hangulatos pubokat, elegáns bárokat, a kedvenc boltjainkat. Egy pillanat műve volt megszeretni a metropolita életet.

Elérkezett az első nap az iskolában. Meg akartam mutatni, hogy helyem van ott, ezért a jól bevált effortless chic stílushoz nyúltam: fekete, oldalt fehér sávos, bokáig érő ceruzanadrág, fehér ing, fekete, tűsarkú, hegyes orrú bőrcipő, fekete bőröv, fekete, karcsúsított blézer, nagy, köves fülbevaló, arany boyfriend óra, jó minőségű, nagy, fekete bőrtáskával. A sminkem egyszerű, natúr szemek piros ajkakkal, a hajamat pedig oldalra fésültem.

Otthon gyorsan bekaptam valami reggelit, és már indultam is, nem szeretnék elkésni. Felszálltam a megfelelő buszra, útközben rádiót hallgattam a telefonomon. Egy fülbemászó dallam szólt: "Hey girl, it's now or never, it's now or never, don't over-think just let it go…"

Elég hamar megérkeztem a gyönyörű, impozáns épületbe. Az ajtónál magával ragadott a beáramló diákok sodrása. Mindenki az orientációs terembe tartott.

Kerestem egy szimpatikus helyet, leültem, elővettem a Vogue-ot és elmerültem az egyik cikkben.

-Szerintem Marc Jacobs túl sokszor nézte meg a Kabarét, miközben az őszi/téli kollekciót tervezte. Lehet, hogy ez mostanában nem túl népszerű gondolat, de már agyam eldobom a húszas évektől - mondta egy női hang mellettem. Az újságomba egy csinos, vörös hajú, zöld szemű, szeplős lány pillantott bele. - Jaj, bocsánat - nézett fel rám. - Túl sokat fecsegek, már megint. Veronica Bennet vagyok - nyújtotta felém a kezét.

-Ugyan, nem baj! Kicsit már nekem is sok belőle. Elena Campbell- ráztam meg a jobbját mosolyogva, és adtam az arcára egy-egy puszit, amit viszonzott. - Most kezdesz?

-Igen, kicsit izgulok. Milyen szakon vagy?

-Stylis, te?

-Ugyanez! - mosolyodott el ő is.

-Na, az szuper! Londoni vagy?

-Nem, Brightonból jöttem. Te?

-Én liverpooli vagyok, egy hete lakom itt, a legjobb barátnőmmel közösen bérlünk lakást. Ő belsőépítészetet tanul.

-Két művész együtt, az igen! Mármint, szerintem a belsőépítészet is egyfajta művészet, csakúgy, mint a divattervezés.

Buzgón bólogattam. Örültem, hogy rögtön találtam valakit, akivel egy húron pendülünk. Az eligazítás korrrekt és részletes volt, megkaptuk a teremrendet az órarendet, majd rögtön mennünk is kellett órára. Az első óránk a férfistyling nevet viselte.

Elővettem a táskámból az ide vonatkozó portfóliót. Nem mondanám, hogy imádok férfiakat öltöztetni, de mikor elegem van a női ruhákból, határozottan kikapcsoló tud lenni.

-Jó reggelt kívánok. A nevem Angela Paiser, én fogom tanítani önöknek ezt a tárgyat - libbent be a katedrára egy negyven-ötven körüli, vállig érő, szőke hajú, nagyon elegáns nő kis fekete ruhában és fekete tűsarkú cipőben. - Sokan azt gondolják, hogy férfiakat öltöztetni a világ legegyszerűbb dolga, de nehezebb, mint hinnék. Szeretném, ha mindenki komolyan venné a tárgyat, ezért rögtön van egy ajánlatom is maguknak. A jövő hét folyamán egy címlapfotózást fogok stylingolni, ehhez keresek egy asszisztenst. A megfelelő személyt a portfólióik alapján fogom kiválasztani. Az eredményt csütörtökön tudják meg. Tehát… 

Mindenki lenyűgözve hallgatta Miss Paisert. Az iskola mindenhol kihangsúlyozza, hogy nagy szerepet kapnak az oktatásban a gyakorlatok, de hogy ilyen hamar lehetőséget kapjunk…

Ma még csak minden órán bemutatkoztunk, hamar elrepült a nap. Iskola után elmentünk Verával ebédelni, sokat beszélgettünk. Közben végig arra gondoltam, hogy bárcsak én kapnám ezt az asszisztensi állást. Furdalt a kíváncsiság, kik lehetnek azok, akiknek ez a bámulatos nő készíti össze a ruháit. És az önéletrajzot sem árt bővíteni.