Tizedik fejezet

Sziasztok!

Már a tizedik résznél tartunk, rengeteg oldalmegjelenítésnél... Ennél a "jubileumi" résznél kérlek, fejtsétek ki kommentben, mit gondoltok a történetről eddig, mit szerettek benne, mit nem annyira. Ezzel nagyon sokat segítenétek nekem, mert bevallom őszintén, mostanában nem jut annyi energiám az írásra, szükségem van némi plusz löketre. Köszönöm!

XOXO, Caroline

Elena

Másnap reggel arra ébredtem, ahogy Nicole a konyhában csörömpöl a bögrékkel. Mikor kinyitottam a szemem, az első gondolat, ami eszembe jutott, a tegnap este volt. És a csodálatos vége… Anyám, a vége!

-Basszameg… - motyogtam.

Lesmároltam! Csak úgy! Bocsánat, nem csak úgy, hanem "Fenébe a finomkodással!" felkiáltással! Mondd, Elena Campbell, normális vagy? - korholtam magam. - Most tuti nyomulós picsának tart, és már bánja, hogy annyival soványabb lett a bankszámlája!

A hajam hevenyészett kontyba fogtam, melegítőt, pólót, pulcsit és Converse cipőt húztam, majd kimentem a konyhába.

Nicole még pizsamában ült az egyik széken felhúzott lábakkal, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, a kezében egy bögre tejet tartott, előtte pedig egy levél fejfájáscsillapító hevert.

-Jó volt a buli? - kérdeztem vigyorogva.

-Ne is mondd…- legyintett. - Hova készülsz?

-Reggelit venni, kérsz valamit?

-Most? Kizárt.

-Oké, akkor öt perc, és jövök!

Nemsokára vissza is értem egy sima, egy csokis és egy vaníliás croissant-nal. Ha már valószínűleg elszúrtam minden lehetőségemet Zayn Maliknál, ennyi kijár nekem. Nicole felvont szemöldökkel nézett a kajahalomra:

-Na mi van, felbukkant az eltitkolt barátnője? - kérdezte.

-Nem. Rosszabb - válaszoltam, miközben nekiláttam a csokis croissant-nak.

-Elena. Én tegnap este egy olyan buliban voltam, ahol ivósjátékot játszottunk. A második vodka és a whisky után már nem számoltam, miből mennyit iszom. A filmre nem emlékszem, és abban sem vagyok biztos, hogy tényleg üvegeztünk utána, vagy csak beleképzelem. Jelenleg a fejem majd' szétrobban. Ennél rosszabb nem lehet.

-Túl spanyol voltam. Már megint.

-Tévedtem. Milyen volt? Mármint, akkor gondolom, lefeküdtetek. Várj, ugye nem rejtegeted a szobádban?

-Nem. Nem szexeltünk. Annyira azért nem voltam spanyol. De vacsi után, az étterem előtt én voltam az, aki kezdeményezte a csókot, most mondd, hogy lehetek ekkora idióta?!

Nicole-t szemlátomást nem hatotta meg a dolog túlságosan.

-Csináltál már durvábbakat is, mikor sarokba dobtad a kontroll - és tökéletességmániádat - vont vállat. - Ezzel semmi gond nincs.

-Már nem azért, de mi az, hogy ezzel semmi gond nincs?! Épp ellenkezőleg! Ez a pasik dolga! Ők hívnak először randira, ők csókolnak meg először, satöbbi! Most vajon mit gondol rólam? - A hangom egyre hangosabb és magasabb lett.

-Honnan tudjam? Nekem ehhez még reggel van. Ezt tőle kéne megkérdezned.

-Micsoda, hívjam fel?

-Miért ne?

-Mert legutóbb én hívtam őt, most ő jön! Még egy telefonhívás, és nyomulós libának fog elkönyvelni!

-Túl sok Cosmót olvasol, de te tudod. Lazíts már… Este csinálsz valamit?

-Az egyik srác a rajzcsoportomból házibulit szervez hozzá, néztem, és nem lakik olyan messze. Lehet felugrom.

-Jól tennéd. Mert ugyan nekem még össze kell szednem emlékeimet a tegnap estéről, szóval a mait csokis keksz és X-Factor társaságában fogom tölteni, de neked határozottan jót tenne egy koktél. Vagy kettő. Addig sem pörögnél a Zayn-témán.

Estére kellően megnyugodtam ahhoz, hogy elmenjek arra a bizonyos bulira. Zayn nem hívott, gondolom, a manchesteri koncertjükkel volt elfoglalva. Úgyhogy kicsíptem magam, elköszöntem Nicole-tól, aki tekintélyes mennyiségű nassolnivaló társaságában váltogatta a tévécsatornákat. A sarki éjjelnappaliban vettem egy üveg Absolut Strawberry vodkát, és elsétáltam Roberthez.

Robert tehetséges londoni srác volt, aki azóta gyakornokoskodott a divatiparban, mióta legálissá vált számára a lehetőség. A bulira körülbelül mind a negyven stylist szakost meghívta.

Mikor odaértem, még az elején tartott az este: az egyik srác lightos zenét játszott a Macbookjából, a vendégek kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek pohárral a kezükben. Robert az ajtóban állt, vidáman köszöntgette az embereket.

-Szia! Hogy vagy, Elena? - adott puszit mosolyogva.

-Szuperül, Robert! Hoztam piát! - mutattam az üveget.

-Imádlak! Tedd csak le a konyhaasztalra, nyugodtan szolgáld ki magad!

Besétáltam a kellemes, barátságos, művésziesen berendezett lakásba. A konyhában elvettem egy poharat, és első körben kevertem magamnak egy vodkamartinit.

-Hé, szia, Elena! - köszönt rám Jessica, egy göndör hajú, színes bőrű lány kortárs építészetről és férfistylingról. - Mit iszol?

-Vodkamartinit, kérsz?

-Ha csinálsz nekem… - nyújtja a poharát. - Még nem is kérdeztem, hogy sikerült a fotózás Miss Paiserrel?

-Nagyon jól, érdekes volt. A Teen Inside ugyan nem a Harper's Bazaar, de ettől függetlenül profi volt és színvonalas.

-És ki volt az alany?

-A One Direction - mondtam, miközben igyekeztem fapofát vágni. - Egészen… jó fejek.

-Aha. A Louis srác egész helyes abból az együttesből, de akkor már Ed Westwick, ha híres szexi pasit kéne választani.

Válasz gyanánt csak belekortyoltam az italomba, nem szándékoztam Jessica orrára kötni a Zayn-randit. Ekkor Bianca, egy vékony, sötétszőke hajú lány csatlakozott hozzánk, vele többek között a rajzórám közös,

-Jelentkeztetek a divathétre öltöztetőnek? Pénteken kezdődik! - mondta.

-Persze! - vágom rá rögtön. - Tegnap elküldtem az e-mailt, aztán lesz, ami lesz.

-Én is, szeretnék valami jó munkát kapni. Mondjuk Burberry, Mulberry… De mivel elsősök vagyunk, tuti, hogy valami ismeretlen márka délelőtt tízes bemutatójára kapunk lehetőséget.

-Jessie, azt kell szeretni, ami van. Ha nem gyűjtünk elég referenciát, megyünk a levesbe, de legalábbis a KFC-be csirkét sütni. Pedig az angol divatnak szüksége van minden kézre! A párizsi divathét pont annyival lesz hosszabb, mint a londoni rövidebb.

-Oké, persze…

-Hé, emberek! - hallottuk meg Robert mikrofon által felerősített hangját. - Kérek mindenkit a nappaliba!

Úgy tűnik, szinte az összes meghívott eljött. Veronica hamar észrevett és odafurakodott hozzánk, míg Robert beszélt:

-Szóval, mint tudjuk, most zajlik a New York-i divathét. Ez önmagában is óriási parti, úgyhogy arra gondoltam, megérdemlünk belőle egy szeletet mi is! Ma este bulizzunk úgy, mint az amerikaiak! - azzal látványosan kibontott egy üveg pezsgőt. Miután koccintottunk pezsgővel és Robert elindította nagy képernyőn a Donna Karan show-t, Veronica és én magunkhoz vettünk némi harapnivalót és félrevonultunk egy csendesebb sarokba.

Ott barátnőm azonnal megkérdezte:

-Na, milyen volt a randi?

-Jó. Nagyon jó. Isteni! - választoltam fojtott hangon. - Egy gyönyörű arab étteremben voltunk, a kaja finom volt, tök jól elbeszélgettünk… Amúgy azt tudtad, hogy muzulmán? Na mindegy, és a végén csókolóztunk és… Hát igen, a déli pasik tudnak valamit. Mert félig pakisztáni.

-Ő csókolt meg?

-Nem, én őt - vallottam be.

-Hú,te aztán nem teketóriázol! - nevetett rám.

-Csak spanyol vagyok, lélekben legalábbis nem csak félig. Néha. Mondd, szerinted hiba volt?

-Nem, elvileg a pasik szeretik a közvetlen lányokat. Hívott azóta?

-Nem, de van mentsége. Manchesterben koncerteznek.

-Aha. Szeretnél folytatást?

-Igen. Nem. Nem tudom. Szexi, kedves, vicces és istenien csókol. Egyedül a sztárosdi aggaszt.

-Akkor most vársz?

-Igen. De menjünk vissza a buliba. Szeretnék nem görcsölni a témán!

Később a kivetítőnél állva elemezgettük a ruhákat. A Calvin Klein show-t egy különösen szép, szőkés hajú, karakteres arcú lány zárta. Megkérdeztem a közelben lévő Roberttől, tudja-e, kicsoda, mert ő minden modell nevét ismeri. Nem is csalódtam.

-Catherine Archibald, tizennyolc éves, brit, nagyon új a szakmában, nyáron fedezték fel, de azt rebesgetik, ő lesz az új Kate Moss! Az összes angol divatház verekedett érte, hogy alkalmazhassa a divathéten. Érdemes megjegyezni a nevét!

Zayn

A koncerteken szerzett adrenalin még a szállodába vezető úton is dolgozott bennünk. A kocsiban tovább énekeltünk és nevetgéltünk, csupán a magunk szórakoztatására. Hálásan pillantottam körbe a fiúkra, nagyon örülök, hogy ilyen barátaim lehetnek.

A lakosztályba érve egyikünk sem volt még álmos, úgyhogy Harry és Niall megrohamozta a minibárt (előbbi egy üveg finom ital, utóbbi sós mogyoró után kutatva), végül a puha, szürkéskék szőnyegpadlóra telepedve iszogattuk a körbejáró whiskysüveg tartalmát.

-Hé, Zayn, jelentkezett azóta a latin babád? - kérdezte Louis kajánul vigyorogva.

-Nem, valami haverjánál bulizik ma este.

-Húú, és nem vagy féltékeny? - folytatta Harry.

-Miért lennék? Minden stylist pasi csatak buzi, nem?

-Második randi? - ezúttal Niallen volt a sor.

-Naná! - vágtam rá kicsit túl hirtelen.

A fiúk kerekre nyitott szemekkel néztek rám. Nem értettem. Olyan egyértelműnek tűnt a következő találkozó! Volt valami Elenában, ami megfogott. Hogy nem karót nyelt, mint az angol csajok nagy része? Hogy mert nagyot álmodni és Londonba költözött, hogy megvalósítsa azt? Hogy marcipánillatú a haja, és az ajkai olyan forrók, akár az ibizai nyár? Nem tudtam megmondani.

-Malik, itt vagy még? - lengette meg a kezét az arcom előtt Liam. - Válaszolsz is esetleg, vagy csak bámulsz a semmibe?

-Bocsi, mi volt a kérdés? - ráztam meg a fejem.

A fiúk összenéztek.

-Sajnálom, hogy nekem kell veled közölnöm, haver - mondta Harry komoly arcot vágva, jobbját a vállamra téve. - Te beleestél ebbe a lányba.

-Nem! - hárítottam rögtön. - Mármint… Alig ismerem!

-Nem feltétel - szerelte le a visszakozásomat Louis.

-Menjetek a fenébe… Egy kicsit. Talán - sóhajtottam, és rágyújtottam egy szál cigire. Lassan az ablakhoz sétáltam, a csillagokat bámulva próbáltam rendezni a gondolataimat. Tényleg így lenne? A fiúknak van igaza? Hirtelen elővettem a zsebemből a telefonomat és írtam egy SMS-t Elenának:

"Alig várom, hogy újra lássalak! :)<3"

Pár perc múlva kaptam a választ:

"Hiányzol a londoni éjszakából, mi chico bonito ;)<3"

Halványan mosollyal süllyesztettem a készüléket a zsebembe. Igazuk van. Tényleg fülig belezúgtam.

Kilencedik fejezet

Elena

Veronicának semmit nem mondtam az iskolában. Megígértem, hogy utána elmegyünk valahová ebédelni és mindent elmesélek. Angelától szívélyes ajánlólevelet kaptam, majd otthon hozzácsatolom az önéletrajzomhoz. Egész nap Zaynen járt a fejem. Alig tudtam figyelni, csak rajzoltam a nálam lévő lapokra. Az ősszel igazán aktív brit felem most lépett működésbe: analizáltam a helyzetet, mérlegeltem a lehetőségeket. A laza nyári spanyol felemre lett volna szükségem. Akkor már ma reggel felhívtam volna Zaynt, de nem tettem. Különben is, ő a férfi, keressen előbb ő!

Egy olasz étterembe mentünk, ahol rendelés után Veronica lelkére kötöttem, hogy nem szól közbe, nem sikít fel, nem ad ki hangot és nem mozdul. Beleegyezett. Az elejétől kezdve meséltem, hogy leszólított futás közben, aztán a második alkalommal, mikor megölelt, végül a fotózás következett. Miközben beszéltem, figyeltem a reakcióit. Ahogy haladtam előre a történetben, a szemöldöke egyre közelebb került a homloka közepéhez, zöld szemei óriásira meredtek, a szája elé kapta a kezét, hogy megakadályozza a feltörő sikoltást.

-Mit szólsz? - kérdeztem. - Lehetőleg halkan! Nekem is nehéz, tudod, hogy általában kétszer ilyen hangosan beszélek.

-Ez… Szuper! Elena, ne gondolkodj ennyit ezen, menjetek el valahova! És ezek szerint ne futni. Oké, híresség, na bumm. De egy vacsorától még ne szaladj előre az oltárig.

-Igazad van. Várok még picit, aztán ha nem keres, felhívom. Ígérd meg, ha hajlandó lesz randizni velem, eljössz velem vásárolni! Zayn Malikhoz új ruha passzol! - nevettem el magam.

-Ez csak természetes! - nevetett Veronica is.

A lányoknak igazuk van.-gondoltam.- Itt az ideje, hogy spanyol legyek.

Zayn

Egész nap úgy bámultam a telefonomat, mintha időzített bomba lenne, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. A fiúk persze mondták, hogy a szuggerálástól nem fog csörögni, de ki tudja. Estefelé Harrynél voltunk. Épp az erkélyen állva cigiztem, mikor Liam kihozta a telefonomat:

-Zayn, keresnek!

Nagyot dobbant a szívem. A kijelzőn Elena neve állt.

-Szia! Mi újság? - vettem fel.

-Szia! Csak azt akartam mondani, hogy sikerült feldolgoznom ezt az… egészet.

-Ennek örülök. Akkor eljössz velem vacsorázni pénteken? - tértem rögtön a lényegre.

-Ööö… Persze, elvileg nincs programom.

-Király, akkor érted megyek mondjuk… Nyolcra, oké? Mondd a címet!

A mellettem álló Liam arcán láttam, hogy szerinte nem kéne így rohanni, de nem érdekelt. Viszont akartam látni, lehetőleg minél hamarabb. Így meg, hogy ő hívott, főleg nincs semmi probléma. Miután Elena letette a telefont, azon melegében felhívtam egy nagyon elegáns, arab specialitásokra szakosodott éttermet asztalt foglalni, majd elnyomtam a csikket és visszamentünk Liammel a nappaliba. Kellemes bizsergés futott végig a gyomromon, még soha nem vártam ennyire egy randevút.

Elena

Habár a Spontán Spanyol énem számos nem feltétlenül pozitív értelemben izgalmas élményben részesített (durva bulik a tengerparton és Madridban, nyári kalandok, hogy a legfőbbeket említsem), nem bántam, hogy ebben az esetben azonnal léptem, nem pedig elemeztem a helyzetet még két-három napig. A döntésben volt egy kis féltékenység is. Tisztában voltam vele, hogy London női lakosságának egy jelentős része önként és dalolva szeretne a helyembe lépni, és nem akartam, hogy Zayn lecseréljen valami bigéért, akit valami bárban szed össze. Csütörtökön elmentünk Veronicával vásárolni. Mélyvörös, combközépig érő, testhez simuló ruhát választottam, a nyakánál elöl-hátul ugyancsak mélyvörös átlátszó betéttel. Egyszerű, nude tűsarkút,metálos színű mini táskát és az érdekesebb összhatás kedvéért fekete, bőr motorosdzsekit vettem fel hozzá. A hajamat rendesen begöndörítettem és bal oldalra fésültem, és finom sminket készítettem. Magamra fújtam a kedvenc illatomat, a Gucci Premiere-t.

Mire mindennel elkészültem, csengettek. Kirohantam a kaputelefonhoz:

-Szia, én vagyok, jössz? - kérdezte Zayn.

-Persze, máris!

Bezártam a lakást, és amennyire a tűsarkaim engedték, leszáguldottam az utcára. Zayn egy fekete autóra támaszkodva várt rám, és észbontóan nézett ki. Sötétzöld, szűk nadrágot, fekete, karcsúsított inget és szintén feketet zakót viselt.

Nem maradt el a szokásos puszi. Mikor ajkaim az enyhén borostás arcát érintették, úgy éreztem, mintha áram ütött volna.

-Hölgyem, csak ön után! -nyitotta ki a kocsi ajtaját, majd ő is beszállt.

Egy ideig csak az utat figyelte.

- Hogy állsz az arab kajákkal? - fordult hozzám.

-Nincs velük bajom, miért?

-Majd meglátod.

Egy teljesen átlagosnak tűnő épület előtt szálltunk ki. Zayn előrement és kinyitotta nekem az ajtót.

-Zayn, ez gyönyörű! - kiáltottam fel.

Olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséibe csöppentem volna. Súlyos, aprólékosan szőtt szőnyegek a padlón és a falakon, arany részletek, rézszínű teríték az asztalokon. Valahonnan andalító zene szólt, az egyik rész füstbe burkolózott a vízipipáktól. Az éttermet fűszeres, keleties füstölők illata árasztotta el. Csodálatos volt.

-Salaam Alaikum, Mr Malik - üdvözölte egy pincér Zayn-t.

-Wa Alaikumu Salaam - viszonozta Zayn. - Lenne egy foglalás két főre.

-Lássuk csak… Igen, meg is van! Kövessenek!

Egy félreeső asztalhoz vezetett minket, ahol megkaptuk az étlapot, a pincér hozott italt, majd magunkra hagyott minket.

-Nem tudom, mennyire vagy otthon az arab konyhaművészetben, szerintem ezt érdemes megkóstolnod…- mutatott az egyik tételre, de fojtott hangon közbevágtam:

-Te muzulmán vagy?

-Igen, nem tudtad?

-Hát bocsáss meg, de nem készültem fel belőled! Hogyhogy egyébként?

-Apám pakisztáni, tőle örököltem a vallást.

-Csak örökölted, vagy gyakorlod is?

-Hiszek Allah-ban, szoktam imádkozni, de ugyanúgy elmegyek a karácsonyi bulikra is december környékén. A Koránt sem tartom be szó szerint: cigarettázok, mindenfajta alkoholt megiszok… Érdekel még valami?

-Hú, köszi a részletes választ. Egyelőre ennyi elég volt. Mit is mutattál az előbb?

Összehajoltunk az étlapok fölött, Zayn elmagyarázta, mi micsoda, miből készül. Végül teljesen rábíztam magam és azt rendeltem, amit ő. Közben kaptam egy SMS-t Nicole-tól, miszerint elment bulizni a csoporttársaival, nem tudja, mikor ér haza, mindenesetre reggelire szerezzek tejet és fejfájáscsillapítót. Halvány mosoly kíséretében pötyögtem vissza a választ, mikor Zayn égető tekintetét éreztem magamon.

-Mi az? - kérdeztem.

-Csak… Olyan szép vagy kiengedett hajjal. Ritkán láttalak így ezelőtt.

-Köszönöm - mosolyogtam szerényen.

Egymásba fúródott a tekintetünk. Gyönyörű, mélybarna szemei voltak, de nem az a spanyol barna, amit én ismertem, a mának élő, könnyed és szenvedélyes. Az ő pillantásában is szenvedély égett, de sokkal mélyebb és őszintébb, mint amit eddig ismertem. A lábaink néha összeütköztek a pici asztal alatt. Ahogy a meztelen combomon éreztem az apró érintést, a vérem meglódult az ereimben, hirtelen annyira kívánni kezdtem őt. Az agyam tiltakozott: "Ne légy túlságosan spanyol! Abból még sosem jöttél ki jól'" Hamar észbe kaptam, vettem pár mély levegőt és igyekeztem megnyugodni.

-Egyébként hogy jött neked ez a stylist-dolog? - kérdezte az egyik fogás közben. - Erről még nem beszéltél.

-Nézd, a divat számomra egy szenvedély. Nem is volt kérdés, hogy ezzel akarok foglakozni. Először ruhákat terveztem, aztán kész összeállításokat, és az otthon hagyott magazingyűjteményem is jelentős nagyságú. Ezért jöttem Londonba, mert gyakorlatilag csak itt vannak színvonalas iskolák.  Én az öltözködéssel fejezem ki magam, mint te a zenével.

-De érdekes… Végülis, akár a divatot is tekinthetjük művészetnek.

-A divat művészet és pont. Láttál már couture bemutatót?

-Egy micsodát?

-Az haute couture olyan ágazat… Áhh, mindegy, ez nem vacsoratéma - nevettem. - Majd egyszer elmagyarázom.

-Alig várom - vigyorgott rám csibészes mosollyal.

A vacsora nagyon ízlett, Zayn tényleg jó dolgokat választott. Egy angolnak talán sok lehet a fűszerezés, de egy spanyolnak meg sem kottyan. Nekem sem. A desszert tetszett a legjobban. A pincér baklavát hozott. Apró szelet süteményféle, hajszálvékony lapok cukorszirupos dióval töltve, nyakon öntve cukorsziruppal. Először csodálkoztam az adag mennyiségén, de aztán megtapasztaltam, hogy ennyi bőven elég. Végül mentateát kaptunk.

-Ez leginkább Marokkóban szokás - magyarázta Zayn. - De én is szeretem, mert itt tényleg nagyon finom. És a teát mindenki szereti!

Elnevettük magunkat. Itt egzotikusnak számító külső ide vagy oda, felerész angolságunkat nem tudtuk letagadni.

-Köszönöm az estét - mondtam neki már az étterem előtt állva. - Ez a hely maga a csoda!

-Én imádom. Egy csepp mesés Kelet az esős, szürke Angliában.

-Ugye találkozunk még? - csúszott ki a számon, de abban a pillanatban meg is bántam. Kezdtem túl spanyol lenni, azaz rögtön kimondtam, ami eszembe jutott, nem gondolva a következményekre.

-Persze. A banda miatt elég sűrű a programom, de majd hívlak. Én is szeretném megismételni ezt az estét.

Óvatosan közeledtünk egymáshoz. Most puszi, csók, semmi, vagy micsoda? A barna szempár tanácstalanságot tükrözött. Egy darabig így álltunk, aztán megelégeltem:

-Fenébe a finomkodással…

Két tenyerembe vettem az arcát és ajkaimat résnyire nyitva az övéire helyeztem. Nem tiltakozott. Nyelve finoman átsiklott a számba, ajkai mohón falták az enyémeket. A szájának menta és cigifüst íze volt, ami a nyakából áradó illattal párosulva jobban megrészegített, mint három tequila éhgyomorra. Beletúrtam a hajába, ahogy tovább csókolóztunk, és éreztem, ahogy a kezei lecsúsznak a derekamról a fenekemre és enyhén megmarkolja.

Fogalmam sincs, meddig álltunk a járdán. Mellettünk ezer ember ment el, de nem számított. Csak mi ketten léteztünk, és fölöttük sötét, csillagos égbolt.

Nyolcadik fejezet

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek jól telt a suli első hete! Nekünk már az első hétvégére is jó sok házit és tanulnivalót adtak, de ettől függetlenül nálam minden szuper, jó újra találkozni minden nap az osztálytársakkal. :) Hoztam az új részt, és ezentúl mindig hétvégén lesz egy vagy kettő, gondolom, akkor jobban van időtök olvasni. Pipáljatok és kommenteljetek, mi tetszik, mi nem, minden vélemény érdekel!;)

XOXO, Caroline :)

Elena

-Nicole! Mondd, hogy van itthon valami pia meg esetleg csoki! Kérlek szépen!

-Atyaég, mi történt? - kérdezte barátnőm.

-Hátast fogsz dobni, de várj, előbb fürdök.

Miután lezuhanyoztam, Nicole már két hosszú pohárban vodkát és Sprite-ot kevert össze szívószállal.

-Istennő vagy - néztem rá hálásan.

-Egy egyetemista mindig tart otthon töményet - nevetett fel. - Na mesélj, mi az óriási hír?

-Emlékszel a srácra, akivel futni voltam pénteken?

-Persze.

-Mondtam a nevét?

-Nem említetted szerintem.

-Akkor most mondom. Zayn.

-Mint a One…- vágott közbe Nicole.

-Igen, pontosan, mint a One Directionből. Olyannyira, hogy ő Zayn a One Directionből! Ezt ma tudtam meg a fotózáson!

Nicole kék szemei óriásira kerekedtek és kis híján félrenyelte a hirtelen összedobott koktélt.

-MICSODAAAAAA?

-Bizony! De én voltam egy hülye, hogy nem néztem utána a fejüknek! El tudod képzelni? Álltam tök lazán meg csinosan, kezemben kávé, és akkor belép Zayn, mint a fotózás alanya. A fotózásé, ahol én vagyok a gyakornok, negyedóránként küldenek le kávéért és mindig van nálam biztosítótű! És figyelj, a legjobb rész még hátravan. Ő, ellentétben velem, kimutatta a meglepődöttségét, konkrétan felkiáltott, hogy "Elena, te itt?"! Igen, én ott! A szerkesztő csaj, aki az interjút csinálta, persze megkérdezte, ismerjük-e egymást, úgyhogy rögtönöztünk egy sztorit, hogy Zayn vett nekem egy kávét, mert kiborította az előzőt. Nem hiszem, hogy bevette, de mégse kötöm az egyetemi tanárom orrára, hogy kétszer is voltunk együtt futni, Zayn Malik meg én! Ráadásul Zayn tuti mesélt rólam a haverjainak, egész nap rólam sugdolóztak, ez holtbiztos! - Húzóra megittam a vodka-sprite-ot. - Kérek még. A Sprite-ot kispórolhatod.

-Nyugi, Elena, túl vagy pörögve. Hány kávét ittál ma?

-Sokat - vallottam be.

-Mindent értek. Szóval Zaynnel jártál futni a One Directionből. Hát ez oltári! - nevetett fel. - Figyelj, legalább nem utánpótlás-focista.

-Azt mondtam neki, hogy időre van szükségem. Szeretném feldolgozni ezt az egészet.

-Akarsz tőle még valamit ezek után?

-Nem tudom… - A két térdem közé fogtam a fejemet. - Zayn, attól még, hogy ezt nem mondta el, bár egy idő után vagy rájövök, vagy ő mondja meg, szóval őrült szexi, helyes, kedves és jó fej srác. De nem tudom, mennyire hiányzik nekem ez a kapcsolatosdi egy hírességgel. A suliban az eredményeim miatt akarom, hogy megismerjék a nevem, nem mint "Zayn Malik barátnője". Arról nem is beszélve, hogy a rajongói meg a bulvársajtó szétszednének.

-Tudod, mit gondolok? Azt, hogy túl sokat gondolkodsz, Elena! Megint mindent túlbonyolítasz! Rendezd le magadban ezt, aztán menjetek el randizni. És ne kombinálj! Egyszer az életben hagyd az eseményeket maguktól megtörténni.

-Oké, köszi - öleltem meg hálásan. - Azért kapok még egy adagot?

Zayn

A fiúk feljöttek hozzám a fotózás után, mert kíváncsiak voltak az egész történetre. Akkor nem nagyon tudtunk beszélgetni, meg persze ott volt Elena. Istenem, ez nem lehet igaz! Ilyen nincs! Elmegyek egy teljesen ártatlan fotózásra, erre ott látom viszont ezt a gyönyörű lányt. Az edzőcuccában is csinos volt, de ahogy ott állt, könnyedén, de elegánsan, a hátára omló sötét fürtökkel… Egyszerűen gyönyörű.

Persze összefüggéseket keresni luxus. Stylistnak tanul. Kapott egy munkalehetőséget egy fotózáson. Keddre. De ennyiből mi lett volna a garancia, hogy pont a miénkre? Annyi divatmagazin van ebben az országban, akármelyikhez mehetett volna! Gépiesen vezettem hazáig.

Otthon intettem a fiúknak, hogy szolgálják ki magukat (Niall rögtön bevágott a mikróba egy pattogatott kukoricát, ugyanis más azonnal ehető kaját nem talált), én pedig kitártam az ablakot és kihajoltam cigizni. Szükségem volt rá ez után a nap után.

-Azt ugye tudod, hogy jössz nekem egy húszassal? - kérdezte Harry, miután ledobta magát a kanapéra. - Mondtam, hogy felszedtél valakit és határozottan jó a csaj!

-Ezt már ezerszer elmondtam. Nem. Szedtem. Fel.

-Akkor fogod, tökmindegy - kapcsolódott be a beszélgetésbe Liam. - És tényleg jó választás.

-Aha, nagyon szép lány! Látszik rajta a spanyol beütés, de szép! - tette hozzá Louis.

-Nem tudom, mikor kértem engedélyt tőletek, hogy randira hívjak valakit.

-Randira akarod hívni? - kérdezte Niall. - Úgy vettem észre, kissé kiakadt a fotózáson…

-Nem, csak… Meglepődött. De én is. És igen, randira akarom hívni! Mármint normális randira, mert az együtt futkározás a Hyde Parkban nekem nem buli. Sokkal jobb benne, mint én!

-Talán ha letennéd a…

-Majd leszokok a cigiről, ha akarok, Louis, nincs szükségem prédikációra - fojtottam belé a szót.

Louis védekezőleg maga elé emelte a kezét.

-Jó, meg sem szólaltam!

-Szóval Zayn barátunk nemzetközi vizekre evez, és megtapasztalja, hogy a déli vér ad-e valami pozitívumot az ágyban. Remélem van nővére - vigyorgott Harry.

-Nem gondolod, hogy azonnal megfektetem?

-De, gondolom! Elvégre ez a harmadik randitok lenne!

-Ne is hallgass erre a baromra, Zayn - mondta Liam. - Csak szépen lassan, finoman. Nem hajt a tatár, és szegény lány tényleg eléggé meglepődött. Ne hívd fel azonnal. Mellesleg szerintem te is tisztázd le magaddal, mi az ábra.

Felvontam a szemöldökömet.

-Liam szerintem arra gondol, hogy készen állsz-e egy kapcsolatra meg ilyesmi - mondta Niall.

-Hát…- vontam vállat. - Nekem mindegy. Mármint, felőlem járhatunk, hallod, Harry? Járás, nem csak dugás! Nekem nincs semmi tisztáznivalóm. 

És tényleg nem volt. Csak a megfelelő pillanatot vártam, hogy hívjam Elenát. Akartam egy vacsorát, egy második esélyt, ha úgy tetszik. Hallani akartam a hangját, érezni a haja illatát, átölelni és magamhoz szorítani őt. Belenézni azúrkék szemébe, elmerülni annak tengerében és megcsókolni a londoni holdfény alatt.