Elena
Veronicának semmit nem mondtam az iskolában. Megígértem, hogy utána elmegyünk valahová ebédelni és mindent elmesélek. Angelától szívélyes ajánlólevelet kaptam, majd otthon hozzácsatolom az önéletrajzomhoz. Egész nap Zaynen járt a fejem. Alig tudtam figyelni, csak rajzoltam a nálam lévő lapokra. Az ősszel igazán aktív brit felem most lépett működésbe: analizáltam a helyzetet, mérlegeltem a lehetőségeket. A laza nyári spanyol felemre lett volna szükségem. Akkor már ma reggel felhívtam volna Zaynt, de nem tettem. Különben is, ő a férfi, keressen előbb ő!
Egy olasz étterembe mentünk, ahol rendelés után Veronica lelkére kötöttem, hogy nem szól közbe, nem sikít fel, nem ad ki hangot és nem mozdul. Beleegyezett. Az elejétől kezdve meséltem, hogy leszólított futás közben, aztán a második alkalommal, mikor megölelt, végül a fotózás következett. Miközben beszéltem, figyeltem a reakcióit. Ahogy haladtam előre a történetben, a szemöldöke egyre közelebb került a homloka közepéhez, zöld szemei óriásira meredtek, a szája elé kapta a kezét, hogy megakadályozza a feltörő sikoltást.
-Mit szólsz? - kérdeztem. - Lehetőleg halkan! Nekem is nehéz, tudod, hogy általában kétszer ilyen hangosan beszélek.
-Ez… Szuper! Elena, ne gondolkodj ennyit ezen, menjetek el valahova! És ezek szerint ne futni. Oké, híresség, na bumm. De egy vacsorától még ne szaladj előre az oltárig.
-Igazad van. Várok még picit, aztán ha nem keres, felhívom. Ígérd meg, ha hajlandó lesz randizni velem, eljössz velem vásárolni! Zayn Malikhoz új ruha passzol! - nevettem el magam.
-Ez csak természetes! - nevetett Veronica is.
A lányoknak igazuk van.-gondoltam.- Itt az ideje, hogy spanyol legyek.
Zayn
Egész nap úgy bámultam a telefonomat, mintha időzített bomba lenne, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. A fiúk persze mondták, hogy a szuggerálástól nem fog csörögni, de ki tudja. Estefelé Harrynél voltunk. Épp az erkélyen állva cigiztem, mikor Liam kihozta a telefonomat:
-Zayn, keresnek!
Nagyot dobbant a szívem. A kijelzőn Elena neve állt.
-Szia! Mi újság? - vettem fel.
-Szia! Csak azt akartam mondani, hogy sikerült feldolgoznom ezt az… egészet.
-Ennek örülök. Akkor eljössz velem vacsorázni pénteken? - tértem rögtön a lényegre.
-Ööö… Persze, elvileg nincs programom.
-Király, akkor érted megyek mondjuk… Nyolcra, oké? Mondd a címet!
A mellettem álló Liam arcán láttam, hogy szerinte nem kéne így rohanni, de nem érdekelt. Viszont akartam látni, lehetőleg minél hamarabb. Így meg, hogy ő hívott, főleg nincs semmi probléma. Miután Elena letette a telefont, azon melegében felhívtam egy nagyon elegáns, arab specialitásokra szakosodott éttermet asztalt foglalni, majd elnyomtam a csikket és visszamentünk Liammel a nappaliba. Kellemes bizsergés futott végig a gyomromon, még soha nem vártam ennyire egy randevút.
Elena
Habár a Spontán Spanyol énem számos nem feltétlenül pozitív értelemben izgalmas élményben részesített (durva bulik a tengerparton és Madridban, nyári kalandok, hogy a legfőbbeket említsem), nem bántam, hogy ebben az esetben azonnal léptem, nem pedig elemeztem a helyzetet még két-három napig. A döntésben volt egy kis féltékenység is. Tisztában voltam vele, hogy London női lakosságának egy jelentős része önként és dalolva szeretne a helyembe lépni, és nem akartam, hogy Zayn lecseréljen valami bigéért, akit valami bárban szed össze. Csütörtökön elmentünk Veronicával vásárolni. Mélyvörös, combközépig érő, testhez simuló ruhát választottam, a nyakánál elöl-hátul ugyancsak mélyvörös átlátszó betéttel. Egyszerű, nude tűsarkút,metálos színű mini táskát és az érdekesebb összhatás kedvéért fekete, bőr motorosdzsekit vettem fel hozzá. A hajamat rendesen begöndörítettem és bal oldalra fésültem, és finom sminket készítettem. Magamra fújtam a kedvenc illatomat, a Gucci Premiere-t.
Mire mindennel elkészültem, csengettek. Kirohantam a kaputelefonhoz:
-Szia, én vagyok, jössz? - kérdezte Zayn.
-Persze, máris!
Bezártam a lakást, és amennyire a tűsarkaim engedték, leszáguldottam az utcára. Zayn egy fekete autóra támaszkodva várt rám, és észbontóan nézett ki. Sötétzöld, szűk nadrágot, fekete, karcsúsított inget és szintén feketet zakót viselt.
Nem maradt el a szokásos puszi. Mikor ajkaim az enyhén borostás arcát érintették, úgy éreztem, mintha áram ütött volna.
-Hölgyem, csak ön után! -nyitotta ki a kocsi ajtaját, majd ő is beszállt.
Egy ideig csak az utat figyelte.
- Hogy állsz az arab kajákkal? - fordult hozzám.
-Nincs velük bajom, miért?
-Majd meglátod.
Egy teljesen átlagosnak tűnő épület előtt szálltunk ki. Zayn előrement és kinyitotta nekem az ajtót.
-Zayn, ez gyönyörű! - kiáltottam fel.
Olyan volt, mintha az Ezeregy éjszaka meséibe csöppentem volna. Súlyos, aprólékosan szőtt szőnyegek a padlón és a falakon, arany részletek, rézszínű teríték az asztalokon. Valahonnan andalító zene szólt, az egyik rész füstbe burkolózott a vízipipáktól. Az éttermet fűszeres, keleties füstölők illata árasztotta el. Csodálatos volt.
-Salaam Alaikum, Mr Malik - üdvözölte egy pincér Zayn-t.
-Wa Alaikumu Salaam - viszonozta Zayn. - Lenne egy foglalás két főre.
-Lássuk csak… Igen, meg is van! Kövessenek!
Egy félreeső asztalhoz vezetett minket, ahol megkaptuk az étlapot, a pincér hozott italt, majd magunkra hagyott minket.
-Nem tudom, mennyire vagy otthon az arab konyhaművészetben, szerintem ezt érdemes megkóstolnod…- mutatott az egyik tételre, de fojtott hangon közbevágtam:
-Te muzulmán vagy?
-Igen, nem tudtad?
-Hát bocsáss meg, de nem készültem fel belőled! Hogyhogy egyébként?
-Apám pakisztáni, tőle örököltem a vallást.
-Csak örökölted, vagy gyakorlod is?
-Hiszek Allah-ban, szoktam imádkozni, de ugyanúgy elmegyek a karácsonyi bulikra is december környékén. A Koránt sem tartom be szó szerint: cigarettázok, mindenfajta alkoholt megiszok… Érdekel még valami?
-Hú, köszi a részletes választ. Egyelőre ennyi elég volt. Mit is mutattál az előbb?
Összehajoltunk az étlapok fölött, Zayn elmagyarázta, mi micsoda, miből készül. Végül teljesen rábíztam magam és azt rendeltem, amit ő. Közben kaptam egy SMS-t Nicole-tól, miszerint elment bulizni a csoporttársaival, nem tudja, mikor ér haza, mindenesetre reggelire szerezzek tejet és fejfájáscsillapítót. Halvány mosoly kíséretében pötyögtem vissza a választ, mikor Zayn égető tekintetét éreztem magamon.
-Mi az? - kérdeztem.
-Csak… Olyan szép vagy kiengedett hajjal. Ritkán láttalak így ezelőtt.
-Köszönöm - mosolyogtam szerényen.
Egymásba fúródott a tekintetünk. Gyönyörű, mélybarna szemei voltak, de nem az a spanyol barna, amit én ismertem, a mának élő, könnyed és szenvedélyes. Az ő pillantásában is szenvedély égett, de sokkal mélyebb és őszintébb, mint amit eddig ismertem. A lábaink néha összeütköztek a pici asztal alatt. Ahogy a meztelen combomon éreztem az apró érintést, a vérem meglódult az ereimben, hirtelen annyira kívánni kezdtem őt. Az agyam tiltakozott: "Ne légy túlságosan spanyol! Abból még sosem jöttél ki jól'" Hamar észbe kaptam, vettem pár mély levegőt és igyekeztem megnyugodni.
-Egyébként hogy jött neked ez a stylist-dolog? - kérdezte az egyik fogás közben. - Erről még nem beszéltél.
-Nézd, a divat számomra egy szenvedély. Nem is volt kérdés, hogy ezzel akarok foglakozni. Először ruhákat terveztem, aztán kész összeállításokat, és az otthon hagyott magazingyűjteményem is jelentős nagyságú. Ezért jöttem Londonba, mert gyakorlatilag csak itt vannak színvonalas iskolák. Én az öltözködéssel fejezem ki magam, mint te a zenével.
-De érdekes… Végülis, akár a divatot is tekinthetjük művészetnek.
-A divat művészet és pont. Láttál már couture bemutatót?
-Egy micsodát?
-Az haute couture olyan ágazat… Áhh, mindegy, ez nem vacsoratéma - nevettem. - Majd egyszer elmagyarázom.
-Alig várom - vigyorgott rám csibészes mosollyal.
A vacsora nagyon ízlett, Zayn tényleg jó dolgokat választott. Egy angolnak talán sok lehet a fűszerezés, de egy spanyolnak meg sem kottyan. Nekem sem. A desszert tetszett a legjobban. A pincér baklavát hozott. Apró szelet süteményféle, hajszálvékony lapok cukorszirupos dióval töltve, nyakon öntve cukorsziruppal. Először csodálkoztam az adag mennyiségén, de aztán megtapasztaltam, hogy ennyi bőven elég. Végül mentateát kaptunk.
-Ez leginkább Marokkóban szokás - magyarázta Zayn. - De én is szeretem, mert itt tényleg nagyon finom. És a teát mindenki szereti!
Elnevettük magunkat. Itt egzotikusnak számító külső ide vagy oda, felerész angolságunkat nem tudtuk letagadni.
-Köszönöm az estét - mondtam neki már az étterem előtt állva. - Ez a hely maga a csoda!
-Én imádom. Egy csepp mesés Kelet az esős, szürke Angliában.
-Ugye találkozunk még? - csúszott ki a számon, de abban a pillanatban meg is bántam. Kezdtem túl spanyol lenni, azaz rögtön kimondtam, ami eszembe jutott, nem gondolva a következményekre.
-Persze. A banda miatt elég sűrű a programom, de majd hívlak. Én is szeretném megismételni ezt az estét.
Óvatosan közeledtünk egymáshoz. Most puszi, csók, semmi, vagy micsoda? A barna szempár tanácstalanságot tükrözött. Egy darabig így álltunk, aztán megelégeltem:
-Fenébe a finomkodással…
Két tenyerembe vettem az arcát és ajkaimat résnyire nyitva az övéire helyeztem. Nem tiltakozott. Nyelve finoman átsiklott a számba, ajkai mohón falták az enyémeket. A szájának menta és cigifüst íze volt, ami a nyakából áradó illattal párosulva jobban megrészegített, mint három tequila éhgyomorra. Beletúrtam a hajába, ahogy tovább csókolóztunk, és éreztem, ahogy a kezei lecsúsznak a derekamról a fenekemre és enyhén megmarkolja.
Fogalmam sincs, meddig álltunk a járdán. Mellettünk ezer ember ment el, de nem számított. Csak mi ketten léteztünk, és fölöttük sötét, csillagos égbolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése